Ajaj

Napok óta nem postoltam. Hogy lehet ez…
Nos, akkor írjunk valami szépet és jót, az elmúlt napok történéseiből.

Szóval a Dorcis történetnek valahol hétfő hajnalban lett vége.
Hétfő reggel frissen fitten neki indultam dolgozni. Aranyos kis dolgos nap volt, ha jól rémlik még interjúztattam is, szokásosan.
Aztán este úgy határoztunk, hogy mivel Horinak szülinapja van, ezért lehet, hogy kéne tartani valami partyzásosságot. Írt smst, hogy Morriban ünneplünk.
Úgy volt, hogy én lemegyek olyan 21:30-ra, legalábbis Hannának ezt mondtam.

Közben mivel az irodában voltam, és igen csak munkaidő után, elkezdtem szenvedélyemnek élni, és WordPress plugin javításba kezdtem. Mivel tudtam hogy hétfőn, – amerikai idő szerint – ki fog jönni a WordPress 2.3, amire már igen sokan várunk. Ezért fel kell készítenem a pluginjeimet az adatbázis szerkezet változásra.

Sőt, voltam olyan kedves, hogy nem aktívan fejlesztett, de népszerű plugineket felpatcheltem, hogy képesek legyenek kezelni az új verziót. Pl ilyen volt, a Get Recent Comments, és az Event Calendar
Ez eltartott egy darabig, ugyanis 21:45 kor adtam le a kulcsot a portán, és 50 re érkezett meg a taxim.
Ergó késtem olyan 25 percet 🙁

Ezeket bevégezve, mentem le Morrison’s 1 be. Ahol ugye ingyen sör van, hétfő este.
Mondjuk szerintem maga a buli szar volt, mivel Borin, Epsteinen, és Hannán kívül nem volt lent senki ismerős. Jó persze a személyzeten kívül…
Ezért úgy gondoltuk, hogy átmásznánk Morrison’s 2-be. No ott megtaláltuk az ünnepeltet, és Schiptyt. Akik már nagyon nem voltak szomjasak. Sőt mi több Seedorf vezette a karaoket egészen olyan éjfélig, majd utánna söröltünk, mert az jó volt…

Állatkodásra adtuk a fejünket, és Hip Hop Boyzt játszottunk, mi több énekeltünk, meg rappeltünk. Ami a közönség erőteljes ovációját váltotta ki. Ahogy láttam Schipty is meglepődött, hogy mindhárman tudjuk a teljes szöveget. 😉

Majd úgy gondolták, hogy igazából lelépnének vissza Morrison’s Operába, ahova úgy gondoltam, hogy nem mennék vissza.
Eközben Gandi és Máté is megérkezett, szóval Hannáékkal pont elkerülték egymást…
De, én ugye maradtam, kivártam amig Seedorf végez a műsor vezetéssel, majd mint említettem söröztünk, beszélgettünk, és mivel nagyon leült már a buli, elindultunk hazafelé. Az új kedvenc szíriai gyrosomig mentünk, ott az urak mindhárman emésztettek némi tápanyagot. Majd taxit hívtak, én pedig vártam Seedorffal egy buszt, aztán mégegyet, aztán még egyet…
Szóval beszélgettünk egy keveset. Végülis azért az egyikre csak felszállt az ellenőrők ellenkező irányú tevékenysége ellenére.

Én pedig hazafelé szellőztettem, majd hazaérkezés után mintegy két perccel álomra is hajtottam okos kis fejem… 😉

“Ajaj” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.