Kedd este

Megérkezett Kicsi, elült mellénk, puszi-puszi meg minden. Iszogattunk, aztán gyakorlatilag mindenkinek lógott a nyakában csak engem került kilométerekről, és ez kibaszott szarul esett…

Az est fénypontja számomra, – ahogy arra már reflektáltam az előzőekben – az volt, amikor Angelst énekeltem, Zs megfogta Kicsit székestől, és beültette a Karaoke terem közepére… Így szinte végig a szemébe nézve énekeltem. A körülmények ilyen irányú alakulásának eredményképpen a szám végére erősen bekönnyesedtek a drága szemei 🙂

Iszonyat jó érzés volt ez látni. Nem tudom mi játszódott le benne, de tudom, hogy valamit megmozdítottam.
Persze, valószínű semmi köze az egésznek hozzám, csak arról van szó, hogy valami emlék előjött vagy bármi, de akkor is…

Ezzel némiképpen kompenzáltam a magamban képződött kurvaanyázást, és dühöt.

Viszont, amikor a kedves dán túristák elkezdtek beleénekelni az Eye of the Tigerébe, akkor az egyiket vesén szúrtam a nálam lévő mikrofonnal. Hirtelen megérezte hol a helye, aztán akartak jönni pajtizni, meg meghívni minket piálni.
Ekkor fogtam a kabátom és elindultam. Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi is jöttek kifelé, de csak a sarokig, mivel ők taxival mentek tovább Morrison’s Operába.

Amig a taxira vártunk álltam kicsitől kb 20 centire, a kitárt karjai közt, és néztem a szemébe.
Azt kérdezete, hogy mit szeretnék. Mondtam neki, hogy pontosan tudja, és ezután emg akartam csókolni, amire a reakció egy szolid elhúzódás és egy ‘Naaa’ lett… 🙁

Megérkezett a taxi, beszálltak, én pedig mentem haza, és szellőztettem a fejem tovább.
Szerelmes vagyok.

Update: Állítólag nagyon csúnyán kész volt a szívem csücske aznap este, és így Gandi vitte haza. Mármint magához.
Beszélgetett vele rólam, de semmi újat nem tudtunk meg. :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.