Got home

Nos végülis az lett, hogy nem az 5:30 as vonattal mentem Bajára, ahogyan terveztem, hanem 5:50 kor értem Nagyvárad térre, és Pető Nóra koleganőm vitt le szeretett kisvárosunkba.

9-kor szálltam ki Baja régi központját jelentő távolsági buszállomás eklektikus tőszomszédságában, és tettem egy sétát a mai is fő utcaként funkcionálló Kossuth utca irányába, hajvágás céljából, ami el is tartott három negyed órát. Nem szálanként köröm ollóval vágták a hajam, hanem 6an voltak elöttem…

Majd haza, persze otthon nagyszüleimen kívül már senki. Puszi-puszi szia kisfiam mit ennél, dejól látni, reggelizz velünk, és hasonló körök.

Ezután fürdés, mert az út pora, meg a fodrász, szép frizurát csinál, meg ilyesmik. Majd édesanyámék után iramodtam, akik spirituálalitásukat igyekeztek kielégíteni éppen egy prédikáció keretében.

Közben találkoztam több barátommal is, így délután kettőig sikerült beszélgetni Kelemen Károly barátommal, aki jelenleg Németországban dolgozik, de itthon volt egy hétre.

Kettő elött nem sokkal értem haza, majd ezután röviddel be is aludtam, így sikerült lemaradni dr. Vértes András előadásáról Baján…

Este nyolc körül keltem fel, addigra már teljesen mindegy volt. Zoli barátom hívott, hogy este ugyan ugorjunk már át Kiskunhalasra. Legyen. Előtte barátnője, Tamchy, akivel egymást unokatestvérnek datáljuk, bár semmi rokoni szál nincs köztünk. Egyedül annyi, hogy a szüleink annó jártak, ennek következtében gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Bár néha nem tudom felnőttem-e 🙂

Szóval este 11-kor állt ki Zoli a csodálatos vörös járművel, és némi GPS segédlet mellett becéloztunk a kiskunhalasi Dance Tuning Discot…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük