Péntek estém

Úgy nézett ki a dolog, hogy pénteken munka után két dolgom is volt. Egyrészt Haannal kellett volna söröznöm, másrészt pedig egy interjúra kellett mennem.

A második programot fontosabbnak ítéltem, így az elsőt le is mondtam septében. Fél hatkor indultunk el Nórával az irodából, közben pici lelkét kiöntötte. Majd metrónál elváltak útjaink, és siettem 60as busz felé. Gondoltam, hogy én f*sza gyerek vagyok és egy óra alatt oda érek. Útvonalterv.hu szerint a hely 6 megállóra van Kolossy tértől a 65-ös busszal felfelé a Szépvölgyi úton.

Mondjuk örökké valóságnak tűnt mire átértünk a péntek esti csúcs aszisztálása mellett a Margit-hídon. Igaz utánna 5 perc alatt Kolossyn voltam. Rátaláltam a skodálatos szörnyetegre, amivel tovább kellett volna mennem. Mögöttem pedig 4 hajléktalan veszekedett, hogy bunkóság megsértődni azon amikor nem kapnak semmit, vagy nem.

A menetrend szerint 20-kor indult a busz és 6 perc a menetidő, gondoltam én király vagyok és 4 perc alatt csak megtalálom hova kell mennem. No most ezzel szemben 10 perc késéssel indultunk, és a 6. megállóban már a Pálvögyi cseppkő barlang feliratú tábla volt olvasható. Szóval picit sikerült kimeni a rákba.

Amivel nincs is gond, mert voltam már jó forgalmú cégnél a budai hegyekben.
De nekem egy nagy irodaház tömb kellett. Leszálltam a házszám kb 100-al volt több mint ami nekem kellett. A busz visszafelé elment mellettem és félóránként jártak.
Átfutott rajtam, hogy hívok taxit. De gyanítom, hogy nem nagyon jönnek fel ide, 500 méter miatt…

Elkezdtem gyors ütemben lefelé gyalogolni, majd a Pálvölgyi úti kereszteződésében állt egy 6×6 taxi. Mondom ez az! Odamegyek. Nem vesz fel utast. Anyukád meg hogyvan-e.

Akkor gyaloglás tovább. AZ utca egyik oldala ilyen 170 körüli házszámot hazudott, a másik 140 körülit.
500 méterrel később pedig hirtelen ilyen 39 es házszám jött. Mondom mi a rák van itt. Ja hogy közben utca nevet váltottunk. De hol a Szépvölgyi? Ja hogy a kanyar után folytatódik. Marha jó. És újra 100 feletti házszám. Jessz!

Másztam lefelé rendületnül. 15 perce késem! Jó is az ilyen…
Mire megtalálam a házszámot már T-25 percnél tartottam. Nagy iroda ház. Porta szolgálat, első emelet.
Királyság. Üveg ajtó. Hmm és még vannak bent. Csengetek, kijönnek, mondom kit keresek. Igen, még bent van.
Bemegyünk a tárgyalóba, elnézést kérek, mondja hogy nem gond. De az, nagyon is, de béna voltam… 🙁

Elmondja miről van szó. Igéretesnek tűnik a téma.
Corporate elvek, szigorú szabályok. De nem is baj. El lazultam az utóbbi időben.
Ide is vezetői szerepbe kellenék, vezető fejelsztő, és fejlesztési csoport vezető. Szabályokat állítani, szabványokat betartatni, verzió kezelést bevezetni, dokumentálást bevezetni és hasonlók.
Izgalmasnak tűnő feladat.

Egy órát voltam ott. Mondjuk sikerült a legjobbkor jönnöm egy finom DDoS támadás közpén ültek éppen.
A mostani technikai középvezető válláról kellene feladatokat levennem, azt hiszem ez menne is. 🙂

Szóval nyolc elött nem sokkal jöttem ki az épületből.
Kolossyn felhívtam Juditot, hogy akkor most mivan, mikor jön át hozzám, mert nálam van a kulcsom, meg hogy mit kér mekiből 😉
Egyszerre értünk a ház bejárata elé. Kajátunk, és hívtam is a taxit. Neki sietnie kellett Nyugati térre találkozni Zozoval, nekem pedig Morrison’s Operában kellett volna lennem már 9 elött. Mert Ákos bácsinak megigértem.

Miután megjöttem rávett, hogy énekeljünk párat. Mivel gyakorlatilag csak Francesco és mi kértünk az este eleje eléggé egyhangúan indult, már amíg volt hangom… 😀

Egyéb iránt Hori volt a technikus és valami új műsorvezető srác volt. Vagy csak én nemláttam még…

Kb egy órát ültem Francesco és a barátnője asztalánál. Aztán átmástam Apeszék asztalához. Jó munkásemberként hozott két marék ismerőst magával. Bár egyikük magától is jött volna, mert amikor nincs jobb dolga pohárszedő, ruhatáros, vagy a bejáratnál belépő szedő. Viszont lent volt vele egy hölgy akinek a neve sem maradt meg, de csodaszép szeme volt 🙂

No, aztán Apesszal elekzdtünk Amstel pulseokat tolni befelé, aminek eredményeképpen elkészültünk, mint az ovódások a wcben, (csak mi nem dörömböltünk az ajtón) ezért bementünk a tánctére, és koordinálatnal mozdulat sorokal adtuk a dj tudtára, hogy nem játszik rossz zenét. Bár olyat jót sem.

Az elfogyasztott koktélok és sörök eredményeképpen fél egykor már száguldottunk hazafelé négykeréken, mert úgy gyorsabb…

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.