Rohanós szombat

A masszív péntek után sikerült egy deles kelés formájában hozni a szokásos szintet. Ekkor elkapott a tettvágy, hogy ma csináljak valamit, de ezt végülis el hessegettem, és nyújtózkodtam tovább.

Egészen délután négyig az ágyam szélén ültem egy szál notival, és nyeten szörfölgettem, meg Szaffyval megbeszéltük, hogy kellene ma este valami teázást tartani. Végülis a Potala Tea Palota lett kijelölve az aznapi szenvedéseink helyszínéül 😉

Viszont ekkor befutott egy infó, miszerint mégis mehetek Kata szalagavatójára, így gyorsban ráncba szedtem magam. A pofámról még lógott a hab, amikor felhívtam a Balázsabbik Katát, hogy dejó dejó én is megyek.

Hívtam taxit, aki történetesen egy Miki névre hallgató úr volt, akivel kellemesen elbeszélgettem. Első körben Duna plázához mentünk Hannától itt kaptam meg a felszabadult jegyet, aztán csörtettünk tovább a Körcsarnokhoz. Ahol pont időre érkeztem. 6:00-kor átléptem a bejáraton, majd elfoglaltam a helyem Pész mellett, Ádám és Kata nagy örömére. Ennél jobban már csak az aktuálisan ünnepelt kislány örült a jelenlétemnek.

Eddig akárhány szalagavatón voltam a Körcsarnokban, mindegyik más volt. Ahogyan ez is.
Mindegy, egy óra alatt Kara sorra is került. Megnéztük hogyan fest a kisasszony a csodás ruházatában, meg szalaggal rajta, aztán nekem rohannom kellett. Még a lelátón ültem amikor hívtam egy szállító járművet, ami újfent Miki volt, csak most a fuvar a Tea Palotába vezetett, ami nincs túl messze Morrison’s Operától.

Itt hétkor kellett volna megjelennem, amiből végülis olyan fél nyolc lett. Ennek kárpótlásául viszont 11-ig ott maradtunk.
Első kören ilyen 6 fős szeparált részben ültünk. Amivel a bajom csak az volt, hogy egy óra után elgémberedtem, és miután felkeltem, nem nagyon akaródzott visszamásznom. Így inkább a fülke bejáratánál álltam, ültem, a végén pedig feküdtem 😀
9 után pedig felmentünk az emeletre, és ott folytattuk az egész jókedélyű és szines beszélgetéseinket.
A bejárat előtt még beszélgettünk majdnem negyed órát, aztán a szélrózsa minden irányába elszéledtünk, Nikivel mi a Nagymező utca felé. Ő haza, én pedig le Eszter szülinapjára. Ahol egyébiránt találkoztam Nora új barátjával, akivel összenéztünk, hogy hmm ismerős vagy valahonnét, de nem tudom honnét. Ezt később elkezdtük feszegetni, de nem találtunk közös pontot, így elnapoltam a nyomozás, kifejtettem neki abbeli véleményem, hogy nem most találkozuzunk utoljára, szóval majd boncolgatjuk a kérdést legközelebb.

Éjfél volt, amikor ismét autót hívtam és vágtattam át Morrison’s 2be, fényeket csinálni Apesznak, amiből ismét egy egészen jó buli kerekedett ki az este végére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük