Morális posványon gázolok

Szóval tegnap este Morrison’s Operából mentem hazafelé, és egy srác telefonált az Oktogonnál, az éjszakai megállójában:

– És akkor megkérdezte, hogy akkor most nem ő életem szerelme. Mondtam, neki hogy de, de attól még az ember néha keres más utakat…

Ez megint magasan a bazmeg kategória. Nem tudom megint velem van-e gond, a mostani fiatalsággal, vagy globálisan a világgal

Nem, nem szeretnék papolni, erkölcsi és morális dolgokat elővenni. Nincs is rá jogalapom, csak csendesen megkérdezném, hogy akkor ez most mi?

Alapvetően önzésnek hívják szerintem. Jól esik a változatosság, még annak az árán is, hogy az illetőt, (akit itt élete szerelmének definiált) meglehetősen csúnyán átvágja, nem lehet a szemébe elmondani, hogy ez van. Ezen kívül, gerinctelen.

Persze, nem vagyok empatikus, és nem értem meg, hogy savanyú a szőlő, meg unalmas a banán. Nem kötelező enni. Vannak más gyümölcsök is, és vannak alacsonyabb, és magasabb kerítések is jó Isten állatkertjében…

Miért kell játszani egymással, egyébként?

Tegnap este erről is beszélgettem valakivel, hogy bármi is történt a múltban semmi sem hatalmaz fel arra valakit, hogy másnak a lelkébe, érzés-világába belegyalogoljon, hogy játszon másokkal.

Ezt azoknak is megmondom, aki a környezetemben vannak, közel állnak hozzám, viszont mégis abban lelik örömüket, hogy hasonló jellegű kisded, vagy éppen felnőttnek titulált ám de nem felnőtt mentalitásra valló játékot űznek bárkivel.

Persze, lehet azt mondani, hogy “jól esik az önérzetemnek”, “csak szórakozom”, “kell a változatosság”, “én így bulizom”, és a többi. Persze, lehet azt mondani, ahogyan ezt sokaktól hallottam, hogy az ilyen egyszerű lelkek, meg is érdemlik, hogy szivassák őket. De nem.

Gyerekek, a másik is ember, individum, független lény és személyiség. Ezért emberi bánásmódot érdemel, ha másért nem is.

Nem, most nem jövök, az ilyen okosságokkal, mint “kölcsön kenyér visszajár”. De aki ezt csinálja, az a másik oldalon meg ne sírjon, hogy nincsenek normális nők/férfiak, nem lehet értelmes emberekkel találkozni. Persze, aki mindenkiben a játékszert nézi, az mit vár mégis?

Nem a dolog értelmét keresem, mert nyilván sok féle magyarázat van rá, ami adott esetben egy relatív skálán magyarázat lehet a dologra. De abszolút skálán nézve a dolgot, attól még morálisan, és erkölcsileg erősen kétséges. Ilyenkor megszólal a belső igazság érzetem, ami jó skorpióként az egyik legerősebb mozgató rugóm, és egész lényemet vastagon átszövi.

Nos, azt hiszem ennyit a mai iránymutatásról, didaktikai jellegről, és a groteszk erkölcsi és korrajz tanfolyamról.

Végezetül, pedig egy ide illő zene:
Liz Kay – When love becomes a lie

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

“Morális posványon gázolok” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. milyen szép lenne, ha a világ ilyen fekete-fehér lenne. vagy ha minden ember tisztában lenne azzal, hogy mit érez a másik iránt vagy mit nem és azt be merné vallani magának és a másiknak is.
    vagy mégsem?
    lehet, hogy uncsi lenne.

  2. nagyon valószínű, hogy élete szerelme lehet, hogyha másfelé kacsintgat:D nem tudom….ha az ember megtalálja a nagy Ő-t (amiben nem hiszek, hogy létezik, de tegyük fel), akkor nem hiszem, hogy gondolkozik más irányban is onnantól kezdve…vagy csak én vagyok naiv? bár ki tudja….abban a világban, ahol lassan majdnem kötelező lesz melegnek, fetisisztának meg bizarr szex kedvelőnek lenni és ha egyik sem vagy, akkor hülyének néznek, már semmin nem csodálkozom…..

  3. Én értem miről beszélsz és abszolút igazad van! Sajnos elég sok ilyen ember van akik ebbe a posványba sülyedve csücsülnek a jó kis kényelmes hülyeségükbe és ha valaki kiakarná rántani őket inkább berntják őket is. Merthogy ahogy mondtad “kidobott Pistike, ezért szopatom Józsikát” képtelenek feldolgozni a dolgokat és továbblépni, félnek szembenézni magukkal és játszák ezt a szerintük mulatságos és “építő jellegű” játékot és azt hiszik az teszi őket többé ha minnél több embert basznak át és használnak ki vagy szívnak le érzelmileg és teszik azt másokkal (akiknek semmi köze a velük történtekhez) amit mások ő velük és így elérkeztünk ahoz a körfogáshoz hogy miért is ilyen a mai fiatalság nagy része…. 🙂

    és a félreértések miatt: “A példák csak a képzelet szüleményei bármi hasonlóság a valósággal, csupán a véletlen (vagy épp a lelkiismeret és a józan ész) műve… 😉

  4. Az összes ember egy gyarló köcsög.
    Ha nem tudod milyen kegyetlenül fos lehet valami, addig nem tudod értekelni azt, amid van.
    Csak akkor tudod mit jelent valami/valaki számodra, amikor elveszíted.

    Üres közhelyek. Az egész élet.

    De végül mindig azt kapod, amit megérdemelsz!

  5. hát mint kiderült sajna nem mindig 🙂 de Szép az biztos vagyok 😉 amúgy köszi…

  6. Szerintem az Ákos például csak “szórakozik velem” amikor azt mondja hogy igyunk meg 4 rózsaszín halált egymás után…:-)

  7. a fijúk elbohóckodják itt a dolgokat. 😛 😀
    de ez itt mindenkiről szól. most komolyan. 😀
    mindenkivel történt már ilyen és (tegyétek a kezeteket…ahova akarjátok) ti is eljátszottatok más szívével, még ha nem is szándékosan.
    és ez nem csak a mi (haha) ti generációtokról szól. a szüleink és az ő szüleik dettó ezt csinálták, csak nem jó belegondolni.
    20 évesen (aztaaaa de megöregedtem) még én is azt gondoltam, akit szeretek azt nem bántom meg. és de. szerettem és megbántottam. ja és be is merem vallani.
    ja és “példák csak a képzelet szüleményei bármi hasonlóság a valósággal, csupán a véletlen műve” azért az eléggé vicces, hogy itt sokan ismerjük egymást és sokan ismerjük egymás történeteit és egyikbe se haltunk bele, akkor biztos jó volt valamire, pl értékelni azt, amit kell.
    még egy csomó dolgot akartam írni, sok okosságot, de márk baszogat, hogy induljunk…(naaaaagy szerencsétekre)

  8. Napsi akkor nem ismered elég jól a történeteket vagy csak nem gondolod végig 🙂 akinek kell tudnia az tudja mire írtam azt a kis megjegyzést oda, és ez nem te vagy 😉
    Ami azt illeti mindenki csinál hülyeségeket valóban csak a mértéke azért változó, mint ahogy valaki csak lóg a metrón de mások meg eltérítik a repülőt… igaz hogy mindneki megszegett bizonyos határokat csak eggyes emberek kicsit másokat..

    A másik hogy nem azt mondtam hogy ezek a dolgok nem kellenek az életbe, mert “mindenkivel történt már ilyen” és ez jó.. mert ettől veszti el az ember sok naívságát és lesz ‘tapasztaltabb’… Amit é mondtam hogy ezek az emberek kezelik rosszul a helyzeteket és csinálják a feszültséget 🙂

  9. bubi, faszság, hogy az élet kiegyenlíti a számlát. kéne neki, de nem teszi. persze lehet, hogy de, viszont ebben az esetben elég elbaszott iróniával. mondom ezt úgy, hogy én is megérdemelnék két akkora sallert, hogy leég a hajam.

  10. Errol az egeszrol ez jut eszembe:

    Tovább nem tudok várni,
    Most már megteszi bármi,
    Az lesz a veszted,
    Hogy örvénylik a tested.

    Az alkalom itt van,
    Hát hódolj be halkan!
    Százezer éve
    Mindig ez a vége.

    Mindegy a színhely,
    Nem kell, hogy színlelj,
    Szeress vagy vess meg,
    Én birtokba veszlek!

    Olvadni kezd most a Hold,
    Az arcod a párnán
    Csak egy furcsa-furcsa folt.
    Ócska kis közhely,
    Gyönyörű törvény,
    Hogy a szerelem örvény.

    Tovább nem tudok várni,
    Most már megteszi bármi,
    Az lesz a veszted,
    Hogy örvénylik a tested.

    Látod, nálam a fegyver,
    De reszketned nem kell,
    Mert ez csak gyönyört fakaszt,
    Hát húzd meg a ravaszt,
    Ugye érzed a tavaszt?!?

    Olvadni kezd most a Hold,
    Az arcod a párnán
    Csak egy furcsa-furcsa folt.
    Ócska kis közhely,
    Gyönyörű törvény,
    Hogy a szerelem örvény.

  11. Picit nagyon eltértünk a tárgytól, és elmentünk személyeskedésbe.

    A posztomban konkrétan olyan 3 emberre utaltam, és többnyire személyes sérelmen, illetve benyomáson alapuló heterogén összképet osztottam meg a nagyérdeművel, némiképpen árnyalt formában. De a jó hírnévhez való jogi alapfogalom tiszteletben tartása végett a hozzászólásokat erre, most berekesztem 🙂

  12. A hozzászólások azért lettek berekesztve, mert elkezdtetek neveket dobálni. Amivel a gond az, hogy nem egy személyről írtam, hanem legalább 3 emberrel kapcsolatos, érzések, és gondolatok keveréke alkotta a mondandóm törzsét.

    Mivel én nem tartottam fontosnak, és indokoltnak a neveket, ezért nem is szeretném ha ezek felmerülnének a továbbiakban sem.

  13. én szeretek személyeskedni.
    név nélkül vádaskodni, utalgatni…milyen az már?
    2 tiszta megoldás van:
    vagy szembenézel vele és elküldöd tarkafaszra
    vagy csendben maradsz és próbálod elviselni a fájdalmat és megbocsátani. ha viszont ezt választja az ember ehhez később is tartania kell magát, mert az a legundorítóbb ha állandóan felhozod a másiknak a vétkét.

    mellesleg nem mindig a szembe köpködés a legjobb. emlékszem nagyon-nagyon-nagyon rég nekem is leordították fejem, na azután egy csepp lelkifurdim sem maradt.

  14. napsi, ami nagyon személyes, arról vagy nem írok nyilvánosan, vagy csak szolidan, de mindenképpen név nélkül.

    Másrészt, ebben most pl az volt a mókás, hogy kiváncsi voltam hányan veszik magukra 😀
    Pár olyan embernek is sikerült, akire nem is gondoltam 😀

  15. ha mar akos, (nem az alkesz, az enekes 🙂 es dalszoveg, akkor ez eletszagubb:
    Én nem tudom, hogy hol ronthattam el
    De nekem mindig tűrni kellett
    Ha a vágyam nekem rontott

    És akinél bárki másnak mindig szabad a pálya
    A mindenki babája, ki a csípejét riszálja
    Nekem bezzeg nemet mondott
    Nevette a gondot

  16. napsi: “vagy csendben maradsz és próbálod elviselni a fájdalmat és megbocsátani”

    szerintem ezt sosem lehet megbocsájtani, mindig ott marad a szálka, de megtanulni élni az érzéssel IGEN

    hal: Minden most kezdődik el! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.