Ejj, ez milyen hétvége…

Szóval a hétvégi terv az volt, hogy szombaton nekem ugye jelenésem van Dunapatajon, a Szelídi-tónál unokatestvér találkozón. Ennél azért egy piciti furábbra sikerült az egész…

Egyrészt az volt tervben, hogy viszek magammal notit, és lefelé, meg felfelé tudok majd rajta csinálni bugfixeket, meg WP fordítást, és minden hasonló mókásabbnál mókásabb dologot. Ám de, indulás előtt kb 20 perccel csak ugy beállt a notim, mintha betonba öntötték volna. Úgy tűnik ő emígyen tiltakozott a rongyosra hallgatott Nickelback számok ellen.

Újra indít. Semmi. Újra indít, semmi. Csökkentett mód. Nyet.
Másik gépemben pedig az új Huawei E272-es modemem nem ismerte fel, mert valami driver hiányzott hozzá… Szóval noti nélkül óriási fejjel indultam vonathoz, úgy hogy nem tudtam hogy jövök haza, és Laci telefonszámát sem tudtam meg, akivel találkozni kellett volna vasárnap.

Végülis a 13:20-as busz nem közlekedett (bár nem értem miért, az volt kiírva, hogy munkaszüneti napok kivételével naponta. A szombati nap, volán szempontból szabadnap, és nem munkaszüneti nap.). Ezért gondoltam megveszem előre a jegyem, eszek egy szelet pizzát, és valami üdítőt is innék jól.

A jegy megvolt, utánna az üdítős autómata megette a kétszázasom, de bármennyi aprót raktam bele, azokból egy forintot sem ( Ákos az üzemeltetők nyakát taposd már el, köszi. ) szóval maradt az ásványvíz, mert csak az fért bele a keretbe, nem volt több papír pénzem, legalábbis nem olyan, amit megevett volna (csak 200 és 500…). Szóval akkor víz… Megveszem a pizzám, szolidan eszegetem, miközben megyek ki az utcaszintre. Kinyílik a fotocellás ajtó, és kikapja a szél a kezemből az éppenjó ízűen fogyasztott eleségem, és elvitte a Fradi pálya irányába… Hangosan felkaptam, és hullagyalázásra emlékeztető mozdulatokkal belevágtam az első kukába… Najó, akkor nézzük valami fornetti félét, helyette, éhen csak nem maradhatok…

Laza negyed órát álltam sorba érte, mire az előttem álló valami lekváros cuccot vett, és én is olyat kértem. Azt mondták nincs. Mondom, ne basszon fel, az orrom meglehetősen csalhatatlan még allergiás időszakban is, érzem, hogy az baracklekvár imitáció akart lenni. Ja, hogy elfogyott. És mikor lesz… 1 perc… Akkor kivárom…

Végül leültem a buszmegállóban és elkezdtem volna enni valamit, ha az éppen nem éget. De én éhes vagyok, nem baj, megégetem a számat, mert az ugye jó…

Node, végülis, még el is indultunk időben Baja felé, de most kivételesen nem mentem végig, hanem az út felénél leszálltam, mert ott van a nagyszüleim községe. Persze, már mindenki a tónál volt, de Robi unokatestvérem, és a felesége Évi kijöttek elém, és ők szállítottak házhoz, útközben pedig sikerült puhára főnöm…

A marhapörkölt, annak ellenére, hogy nem apukám műve volt, nagyon jól sikerült. Persze a rokonokat nem kellett félteni az ivás és itatás magas fokú művészetének ismerői mindannyian. Szerencsére, én némi házi pálinkát engetem csak magaba, utánna pedig kizárólag bort.

Egészen nagy sikere volt az egész út során táskámban lapuló, a Tokaji sárga muskotálynak

Az este végeztével, visszavonultunk Édesapám házába, reggel pedig megpróváltam elérni a 8:20-as buszt. Amire azért rákeféltem, mert 8:06-os volt, meg 8:50-es…

Hát jó, addig megreggeliztem még apukám asztalánál, és kellemesen elértem a csodás klímás fehér szépséget. Amivel nem is volt gondom, egészen Dunavarsányig. Mivel a szemét ott megadta magát.

Nincs is annál idegesítőbb, amikor a cél előtt 25 perccel döglik le a busz…
Főleg, amikor rohanok, mert azt hiszem, hogy valakivel találkoznom kell délután, és kiderül, hogy az csak jövőhét 🙂

Aztán hazajövök, bele vetem magam a notebookom felélesztésébe, de sajnos a szájon át lélegeztetésre nem reagált, ezért megpróbáltam áram általi halálra ítélni. Majd végén a teljes újra formázás lett az üdvös megoldás. Közben az asztali gépemmel próbáltam online menni a csodás új modememmel, amit nem akart felismerni… Amiben a balhé az, hogy normálisan egy hordozható read-only ram mondul van benne, amin rajta van a teljes installer, bedugom, elindul, települ és megy, csak ez nem egészen sikerült neki 😀

Ezért wifit kellett LOPNOM, hogy letöltsem ennek a szarnak a driverét, amit a vodafone szarul rakott rá…

No mindegy, most megy mindkét gépemen, és örülés van 🙂
Neki állhatok dolgozni, a következő bejegyzés után.

“Ejj, ez milyen hétvége…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.