Egy nyugis vasárnapra

Még múlthéten egyik este csináltam ezt a képet Baján 🙂
Nyilván van benne némi HDR-es utómunka, hogy így nézzen ki a dolog. Mielőtt jönne a sav, hogy szemcsés, az éjszakai, nagy záridejű felvételeknek és a digitális technológiának a velejárója.

Nem tudtam vele mit kezdeni, de aki tud, az szóljon és szívesen hallgatom 🙂

Az épület régen egyébként malomként funkcionált, majd évekig használaton kívül állt. Most pár hónapja nyitották meg újra, és egy teljes szabadidős, szórakozó komplexum, a családi házunkkal pontosan szemben 🙂

No, és akkor hogy ne csak vizuális, hanem audió élmény is legyen, jön még egy ilyen. Aztán ezzel kivánok mindenkinek nyugdalmas vasárnap délutánt. Mert ma ilyenem van 😉

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Nagyvonalúság, mi?

Nos, az volt a felállás, hogy Lovas elvtárssal elléptünk vacsora gyanánt a közeli Pizza Hutba, hogy valamit a gyomrunkba emeljünk. A kedvenc pultos lányom volt ott, akinek valami angyali mosolya van, nem tudom hogyan csinálja, de szinte rádióaktívan sugárzik a leányzó 🙂

A lényeg, hogy álltunk sorban a kiadó ablaknál, és előttünk állt egy harmincas évei közepe felé járó ember (nem nevezem férfinek a történet folytatásában ki is fog derülni miért) a párjával. Kértek két sima sajtos pizza szeletet, és valami fél literes lónyálat. Ennek a vége számla szerint 880 magyar pengő volt. A pultos lány előre szólt, hogy ne fog tudni vissza adni.

Erre a csávó kikelt magából, hogy ő ezt 2008-ban nem hagyja szó nélkül, hogy hogy lehet az, hogy egy helyen nem tudnak visszaadni 20 forintot, és különben is, most azonnal egy vezetőt kér. Már vettem a nagy levegőt, és kezdtem felé fordulni, hogy mégis megkérdezem, hogy ilyenkor mennyire érzi magát férfinek, hogy egy nála 10 évvel fiatalabb kiscsajjal üvöltözik, 20, azaz húsz forintért, úgy hogy az üdítőt, így is 100, azaz száz forintért kapták a kajához. De erre nem került sor, mert a csávó benyúlt a pulton, elkérte az odaadott ezresét, és elhúztak. Remélem jó messzire.

Aztán mi közetkeztünk, a kislány, még ott állt leforrázva, hogy akkor most mivan. Megkérdeztem, hogy mégis mit rendeltek. Elmondtam. Mondtam, hogy ez nekünk tökéletesen megfelel, elvisszük. Itt kezdett visszatérni a kilóméterekről híres mosolya.

Aztán lépkedtünk tovább, és azon gondolkodtunk hangosan, hogy aki 30 évesen nem képes megtenni annyit, hogy 20 magyar forintot ott hagy kvázi borravalónak, azt nagyon tudom sajnálni. A töréntet másik érdekes vetülete a csávó párja, barátnője. Benne sem volt annyi, hogy rászóljon erre a vezér hisztiládára, hogy “te hülye f.sz ne legyél már ennyire kicsinyes, nem látod, hogy nem tehet róla?!”…

Biztosan csak én gondolkodom ennyire egyszerűen, és tényleg komoly életminőséget jelent az a 20 forint.

Nézzük csak mit lehet rajta kapni?
Egy szabadon választott tételt az alábbi listáról:

  • A Főzelék Falóban például 2db műanyag evőeszköz készletet (vagyis egy fröccsöntött villát, egy kanalat, és egy kést)
  • A legtöbb talpon állóban valami hasonló összegbe kerül egy szelet kenyér
  • Egy darab hódfarkú cserepet
  • Egy oldalas A/3-as méretű fénymásolást
  • Pannon Praktikummal csúcsidőn kívül, és hétvégén hálózaton bellül 1 perc beszélgetés
  • 3 doboz gyufa
  • 1 csomag morzsolt majoranna
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2 csomag sütőpor
  • stb…

Egyébként tuti, hogy megint az én gépezetemben van ismét homok, de nekem az, hogy a kiscsajt ismét mosolygni láttam – még így is, hogy nem túl sokat találkoztam vele – sokkal többet ért, mint az a zsé, amit ott hagytam, még olyan áron is, hogy nem egészen ezt akartuk vacsorázni.

Gondolatok mosogatás közben

Reggel mosogattam, mert hogy olyat is szoktam ám. Közben pedig valamiért eszembe jutott a Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye. Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy a most trendi médiumokban hogyan csapódna le Nemecsek Ernő halála.

Figyelem, az alábbi szösszenetek alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására. Folytatás, csak saját felelősségre.
“Gondolatok mosogatás közben” bővebben

Öt éves érettségi találkozós képek

A képek egy tömörített állományban elérhetőek itt (ZIP archívum).

A galériában is, és a csomagolta fájlban kicsinyített és válogatott képek vannak. Akinek az összes kell, eredeti méretben az jelezze nekem.

Jó volt találkozni veletek 😉

Tiszta hatékony vagyok

Tegnap este csodálkoztam rá, hogy milyen mocsok hatékony is tudok lenni egy este.

Úgy indult a móka, hogy 7-ig voltam irodában, aztán fél 8-tól dolgom volt, de mivel mocsok hamar a budai hdífőhöz értem, gondoltam egyet, és felugrottam lenyúzni a szőrt arcomról, hogy ugye miért is ne.
Még ezzel együtt is oda értem. Zseniális.

Aztán a frissen vásárolt keverőpultommal felszaladtam ismét a lakásba, lepakol, megsimogat, összerak, örül. Végül pedig csak leértem időben Timivel Danubius Best of koncertre.

Kivételesen felmerészkedtem az emeletre is, és megnéztük, hogy hogyan fedték be az udvari részt. Ezek állatok. De nagyon rendben van 🙂

Egy régi ismerős

Néha rámtör az érzés, hogy tényleg belaktam a várost.

Utazom és ismerősök itt és ott. Ismerem a gyrosonál a török srácot, a virágos kiscsajt, a boltos nénit, a mekis pénztárost. Volt egyetemi csoporttásam jön velem szembe az éjszakain, ismerősök szállnak be a metró szerelvénybe mellém, stb stb.

Ez nagyságrendekkel más, mint az első 2 évem a fővárosban, amikor bárhova mentem, sehol sem jöttek szembe ismerős arcok, még véletlenül sem. Vagy csak nem vettem észre, nem tudom.

Szerdán például ebéd után sétálgattam Kolossy téren, és láttam egy profilból ismerős arcot, amint éppen térképet bújt. Először nem voltam biztos benne, ezért megvártam, amig felnéz. De igen ő az.

Exec volt. De régen is láttam Gézát. Először láttam, hogy nem ismer meg, nyilván sokat változtam az elmúlt 2-3 évben, főleg radikális újdonság a haj hosszamban keresendő.
Node, mindegy is, a Montevideó utcába ment valahova, megmutattam neki, hogy melyik is az, ha már ott dolgozom. Közben pedig elmeséltük egymásnak, hogy ki mivel foglalkozik, milyen területen, beosztásban stb.

Aztán beszélgettünk a rég elfeledett trefortos arcokról, és ilyesmikről.

Utoljára akkor találkoztunk, szerintem, amikor Layzával mentünk megnézni az Operaház fantomját.
Jó volt újra látni.

Friss és ropogós muzsika

Nos, ma este kaptam Apesztól az ehavi mix adagot, amit most így frissen és melegében megosztok a nagyérdeművel.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Itt pedig letölthető a 60 perces mix (85 MByte)

Mivel az előzőt közel 400-an töltötték le, így remélem ennek sem lesz rossz fogadtatása. A múltkorihoz képest egy rövidebb, egészen új zenék kevésbé játszott mixeiből igyekezett válogatni Attila ebbe az összeállításban. Az pedig egy különös bájt ad a dolognak, hogy Robert Miles, Childrenjével ér véget.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Egy dúrva ősz nyitó buli

Tegnap este Morrison’s 2-ben volt szerintem a legdúrvább évadnyitó buli.

Az egy dolog, hogy a hely tele volt. Az egy másik, hogy nyílt két teljesen új rész, az egyik az udvar, szökőkúttal, tánctérrel, nagy pulttal, leülős résszel, második bejárattal, no és az emeleti rész. De szokatlanul normális és igényes társaság volt fent. Nem voltak lent strandpapucsos emberek, nem jöttek oda blőd zenei kérések.

De értékelték a zenét, és mind az 5 tánctéren, és tudtak bulizni.

Zárás után pedig Dáviddal beszélgettünk, és mondta, hogy minden eddigi rekordot megdöntött az esti buli. Azt hiszem, ha minden este ilyen közönségnek lehetne műsort csinálni, mindenki összetenné valamennyi kezét. Én nagyon jól éreztem magam, azzal együtt is, hogy az időm nagyrészét a fénypultban töltöttem.

Jogilag Mexikóban voltam :)

Szóval az előbbi élmény beszámolóm a hivatalos részre korlátozódott, és próbáltam valamifelé képpen bemutatni az eseményt. Most az jön, hogy mi következett utánna.

Tehát, elkezdődött a fogadás, ahol nagy szemfülességgel, el is foglaltunk egy asztalt, mivel nem szerettünk volna állva nyomakodni másfél ezer ember között. Meg azért mégis csak ülve eszik a magyar. A tálakból válogatás után visszatérve az asztalohoz láttam az egyik széken egy mexikói fazont. “Jogilag Mexikóban voltam :)” bővebben

Indiai nagykövet fogadása

Szóval az történt, hogy tegnap délután 17:30-tól az Uránai Nemzeti Filmszínházba volt jelenésünk, India magyarországi nagykövetének és az Indiai Promociós Szervezet elnökének meghívására.

A program a kírás szerint Rajasthani népzenei és tánc bemutató volt, majd pedig utánna egy fogadás.


“Indiai nagykövet fogadása” bővebben