Árupakolás sznob köcsög módra

Nos, a történet onnét indult, hogy a költözés óta erősen hiányzott valami a szobámból. Konkrétan egy normális asztal. A Margit-hídnál ott hagytam a régit, mert úgy gondoltam ebbe a lakásba nem hoznám át, mivel az értéke vetekedett egy dupla dvd árával, így gondoltam, hogy ennyiért nem fogom egy órán át pöcsölni és szét-, majd összeszereléssel.

Az igény

Amióta megvannak a lejátszóim, és a keverőpult kezdtem erősen helyszűkében lenni, és gondoltam egy merészet. Kellene egy nagy sarok asztal, aminek a bal oldala a hosszabb, mivel csak úgy van hely neki a szoba sarkában. A helyet kb másfél hónapja már elő is készítettem, csak a megfelelő asztalra vártam. Tegnap nagy tépelődés után úgy döntöttem, hogy az IKEA GALANT íróasztal rendszer nekem teljesen megfelel, moduláris, bővíthető, átalakítható stb.

Mint utóbb kiderült ez is nagyjából az asztal család minden tagjára igaz, kivéve a sarok asztalokat… Azon csak minimális változásokat lehet eszközölni (hozzárakni lekerekített végeket).

A terv

Nos, este 7 körül már készültem indulni az Örs vezér téri áruházat akartam meglátogatni, és azt terveztem, hogy rendelek oda egy nagyobb taxit, mondjuk 633-as Feri kocsijába belefért volna simán. De végülis MacDeejay barátomtól érkezett egy visszautasíthatalan ajánlat, hogy kivisz a Budaörsi ikejába, egyetlen feltétele volt, hogy megállunk hotdogot enni. Legyen. 😀

Nos, némi variálás után, a Batthyány térre jött értem, és onnét robogtunk kifelé. Egészen gyorsan meg is végeztünk is, mivel egészen készséges volt az eladó srác, akit megkérdeztünk arról, hogy hogyan is működik ez az íróasztal rendszer. Egyetlen mókás dolog volt csak, hogy az asztal lapért át kellett vágtatnunk a Törökbálinti depóba. Ekkor még nem sejtettük a közelgő nagy kihívást ami felé rohantunk, így nyugodtan elfogyasztottuk a sült kutyát a majonéz, ketchup és mustár édes hármasában.

Majd az eladótól kapott térkép után, oda is találtunk a csodás raktárba, ahol meg is kaptuk a csodásan ívesre vágott lapot jól becsomagolva.

A feladat

Itt kerekedett el először a szemünk, majd az arcunkra kiült ez a hubazmegezhogyférmajdbe érzés, és éreztük, hogy nem éppen sétaglop lesz.

Az első nagyszabású, és merész hadműveletben – miszerint megpróbáljuk simán a csomagtérbe berakni a tradicionális módszereket követve – szerzett tapasztalatok után, úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk a problémát megközelíteni máshonnét.

Ezután röhögtünk egy jót azon, hogy úgy tűnik sikerült megtalálnunk az első dolgot, ami nem fér be egy Kia Pro-cee’dbe kanyar nélkül.

A második nekifutásunknak jobban neki készültünk, és az addig megvett szükséges matériákat – csempészett csecsen nagypapa műláb, import kóreai porc korong tartó keret, fém lábak -, plusz a két méteres cédé és dévédé tárolásra alkalmas torony szerű képződményt póriasan az aszfaltra helyeztük. Eközben az árú szállító kiskocsink kamikaze hadműveletbe kezdett, és úgy gondolta egy közeli teherautó alatt jobban érezné magát. De nem sikerül szuicid hajlamait kiélnie, mivel a kocsi olyan 6 méterről elkerülte, no meg csak 50 centit tudott tőlünk megmenekülni.

No de, vissza lényegre. Szóval úgy gondoltuk, hogy akkor sutba dobjuk a tradíciókat, és megerőszakoljuk az autót máshonnét, hátulról az utastér felől. Mivel egy 3 ajtós sport kupéról beszélünk, így az ajtaja viszonylag széles, így feltételeztük, hogy az 173*135-ös asztallapot valahogyan be tudjuk erőszakolni, némi tágító hadművelet keretében. Bár ez utóbbira nem volt szükség, pedig már készítettük a pajszert.

Eddig jó, de haza is kellene menni.

Végülis elértünk egy olyan állapotot, hogy ez a csodás lap teljes egészében az utastérben volt. Az egyetlen problémát az a tény jelentette, hogy az üléseket olyan közel kellett tolni a műszerfalhoz, hogy gyakorlatilag Ritán kívül nem sok embert ismerek, aki befért volna oda, egyáltalán. A kényelmi faktort most nem említem. Így a Mission Impossible végrehajtása után a következő megoldandó feladatnak az ígérkezett, hogy hogyan szálljunk be az autóba.

A megoldás annyi lett, hogy az asztal lapját a fejtámaszok fölé emeltük, ami ezen megtámaszkodva biztosított számunkra annyi helyet, hogy be tudtunk szállni, bár az ülés előrehúzott állapota teremtett, pár vicces helyzetet.

Ezek veszélyességi szempontok szerint azok voltak, hogy homlok csonttal tartottam a szélvédő felső részét, Misi a kormányt harapta, és a tükröt nézte egészen közelről, mintha periszkópot nézne (Paris Coop… de szar :D), valamint hogy az előrehúzott ülés következtében a biztonsági öv becsatolását egyedül nem tudtam megoldani, pedig egy nőgyógyász kézügyességével vetekszem olykor, de ez valahogy most egyedül nem ment.. :\.

Végül kínomban azon röhögtem, hogy ha ebben az állapotban a légzsák valamiért kinyílna, valószínűleg így elmenne a vállam felett, és valahol a hátam mögött nyílna ki 😀

Úgy gondoltuk, hogy ez az állapot közlekedés biztonsági kérdéseket, és fizikai anomáliákat is hordoz magában, ezért némiképpen finomítottunk az állapoton. Így már volt olyan helyzet, amikor a lábaim és a törzsem akár 80 fokot is be tudott zárni egymással. 90-ig a kipakolás után jutottam csak el, egyébként.

Úgy döntöttünk, nem kockáztatjuk saját és mások életét, ezért így nem nagyon száguldoznánk autópályán, ezért Nagytétény felől érkeztünk ismét a városba, majd kétszer körbekerültük a Klauzál teret, mivel nem jártam még ott amúgy sem eleget. A végén egészen extázisba kerültem, amikor megérkeztünk a másoknak a világot, nekem az otthont jelentő színház parkolójába, ahol végre kinyújtózhattam. Ennek a hatása ismételten kettős volt. Az egyik főleg az, hogy a felelőtlenül jóízűen elfogyasztott forró kutyát mihamarabbi viszontlátását így elkerülhettem. Ami önmagában sem mutatott volna jól a szélvédőn belülről. A másik pedig a 75-80 fokban történő ülés következtében bekövetkezek elgémberedés hatásainak erőteljes elhessegetése volt.

Kiszállás után közvetlenül készítettük ezeket a felvételeket. Az ismertetett anomáliák jól fognak látszani a mellékelt vizuális eszközökön keresztül.

Végső konklúzió

Igazából már csak azért aggódom az íróasztalomnak sikerül-e a beilleszkedés, a 80-100 éves rusztikus,antik bútorok, és az öntött mázas kerámia cserépkályha, valamint a nagyapám korú képek között mennyire fogja magát rosszul érezni az új szerzemény. A beilleszkedési nehézségeket tompítani lesz hivatott majd a képeken egészen jól látható cd torony is. Igen, az az, ami olyan közeli barátságba került a közép konzollal.

Az előbb jutott eszembe egyébként az a profán gondolat, hogy vajh milyen fából van ez a forgács lap. Például lehet, hogy ezen a fán fél éve még madarak laktak, valahol Csernobil környékén, vagy éppen egy bontásra ítélt 150 éves düledező viskó keresztgerendája volt, netán a szomszéd Józsi bácsi széke, ami 2 éve szőrén szálán eltűnt…

“Árupakolás sznob köcsög módra” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. és azt tudtad, hogy ha beírom a gugliba hogy djz akkor téged dob ki elsőként?

  2. és még azt le se irta, hogy mennyi időt töltött a szereléssel…mikor is?fél kettőkor hivtalak hogy gyere moriba, akkor még azzal vesződtél:)
    hát igen:egy asztal, az egy asztal:D

  3. megneztem 😮
    de erdekelt volna ahogy ti is a kocsiban ultok 🙂
    koszi mindent
    *

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.