Átértékelés

Úgy gondolom, hogy általában mindannyian elvagyunk a saját kis világunkban, de néha vannak dolgok amik arra kényszerítenek, hogy felkapd a fejed, hogy a dolognak, nem csak relatív skálán mozognak, hanem van abszolút skála is, és ehhez képest a viszonylagos dolgok eltörpülnek.

Fájdalom

Ma reggel miután felkeltem, voltak dolgok ami miatt morogtam; csak 6 órát aludtam; a telefonom valahogy a hátam alá került, és nyomott egész este; vajon mennyit hozott az adsenses oldal hálózatom; hányan töltötték ma le a pluginjeimet; mit szól majd a WordPress közösség az új fordításhoz; mennyire megy az új smses, és receptes oldalam; mennyiért tudom eladni azt az értékes nemzetközi domaint amit vettem; mikor lesz kész az új szerver, amire a morrisons.hu-t fogom költöztetni… És hasonlók.

Viszont amikor az előszobában a kezembe vettem a telefonom, és megláttam, hogy 4 nemfogadott hívás van rajta, és néhány sms, amiből előkerült pár sötét felhő ami a múlthéten rebbent fel.

A felocsudás pillanata az volt, amikor elolvastam az unokatestvérem smsét, amben az állt, hogy ma hajnalban meghalt az apai nagymamám, ma lett 80 éves – ha nem tévedek. Felhívtam édesapámat, küzdött a könnyeivel, és mondta, hogy jövőhét elején lesz a temetése.

Sajnos az apai családomban az elmúlt 3 évben nagyon sokan lépték át a hóhatárt, legutóbb édesapám két bátyja, egymás után 1 évvel.

Ilyenkor átértékelem a dolgokat. Megszűnt az, hogy elmondhatom, minden nagyszülőm él még. Mivel apai nagyapám sincs túl jó állapotban, neki sem jósolunk már túl sokat hátra. Ő január elején volt 89.

Ez előtt két héttel a legnagyobb gondom még az volt, hogy nagymamám születésnapi vacsorájára, hogy fogok leérni ha előtte lévő este Menno De Jong féle bulin leszek… Ma igazából az érdekel, hogy milyen csokrot/koszorút csináltassak hétfőre.

Most nem igazán érdekel hogy 9 helyett 10 után értem csak be, hogy a postán eltüntek az angliából rendelt cdim, hogy nem volt időm elmenni ma postafiókot nyitni.

Annak ellenére, hogy nem jártam le hozzájuk különösen gyakran (évente 3 kötelező alkalom volt karácsony, húsvét, és a nyári unokatestvér-találkozó), no meg, hogy 8 éves koromtól legalább 10 évig egyáltalán nem találkoztam velük. Viszont ettől most különös depresszív és befordult állapotban vagyok. Azt hiszem ez maga a gyász.

“Átértékelés” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Az élet él, és élni akar, és megy tovább. Mindennapi – nagyobb és apróbb – gyászainkat a lelkünkben cipeljük magunkkal. Tovább, és tovább…
    Gyászodban együttérzek Veled, fogadd részvétem!

  2. Hello just wanted to give you a brief heads up and let you know a few of the images aren’t
    loading properly. I’m not sure why but I think its a linking issue.
    I’ve tried it in two different browsers and both show the
    same outcome.

  3. Do you have a spam problem on this blog; I also am a blogger,
    and I was wanting to know your situation; many of us have developed some nice
    practices and we are looking to swap strategies with others,
    be sure to shoot me an email if interested.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük