Átértékelés

Úgy gondolom, hogy általában mindannyian elvagyunk a saját kis világunkban, de néha vannak dolgok amik arra kényszerítenek, hogy felkapd a fejed, hogy a dolognak, nem csak relatív skálán mozognak, hanem van abszolút skála is, és ehhez képest a viszonylagos dolgok eltörpülnek.

Fájdalom

Ma reggel miután felkeltem, voltak dolgok ami miatt morogtam; csak 6 órát aludtam; a telefonom valahogy a hátam alá került, és nyomott egész este; vajon mennyit hozott az adsenses oldal hálózatom; hányan töltötték ma le a pluginjeimet; mit szól majd a WordPress közösség az új fordításhoz; mennyire megy az új smses, és receptes oldalam; mennyiért tudom eladni azt az értékes nemzetközi domaint amit vettem; mikor lesz kész az új szerver, amire a morrisons.hu-t fogom költöztetni… És hasonlók.

Viszont amikor az előszobában a kezembe vettem a telefonom, és megláttam, hogy 4 nemfogadott hívás van rajta, és néhány sms, amiből előkerült pár sötét felhő ami a múlthéten rebbent fel.

A felocsudás pillanata az volt, amikor elolvastam az unokatestvérem smsét, amben az állt, hogy ma hajnalban meghalt az apai nagymamám, ma lett 80 éves – ha nem tévedek. Felhívtam édesapámat, küzdött a könnyeivel, és mondta, hogy jövőhét elején lesz a temetése.

Sajnos az apai családomban az elmúlt 3 évben nagyon sokan lépték át a hóhatárt, legutóbb édesapám két bátyja, egymás után 1 évvel.

Ilyenkor átértékelem a dolgokat. Megszűnt az, hogy elmondhatom, minden nagyszülőm él még. Mivel apai nagyapám sincs túl jó állapotban, neki sem jósolunk már túl sokat hátra. Ő január elején volt 89.

Ez előtt két héttel a legnagyobb gondom még az volt, hogy nagymamám születésnapi vacsorájára, hogy fogok leérni ha előtte lévő este Menno De Jong féle bulin leszek… Ma igazából az érdekel, hogy milyen csokrot/koszorút csináltassak hétfőre.

Most nem igazán érdekel hogy 9 helyett 10 után értem csak be, hogy a postán eltüntek az angliából rendelt cdim, hogy nem volt időm elmenni ma postafiókot nyitni.

Annak ellenére, hogy nem jártam le hozzájuk különösen gyakran (évente 3 kötelező alkalom volt karácsony, húsvét, és a nyári unokatestvér-találkozó), no meg, hogy 8 éves koromtól legalább 10 évig egyáltalán nem találkoztam velük. Viszont ettől most különös depresszív és befordult állapotban vagyok. Azt hiszem ez maga a gyász.

“Átértékelés” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Az élet él, és élni akar, és megy tovább. Mindennapi – nagyobb és apróbb – gyászainkat a lelkünkben cipeljük magunkkal. Tovább, és tovább…
    Gyászodban együttérzek Veled, fogadd részvétem!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.