Vállalhatatlan állami “ünnepség”

Most értem vissza, a március 15.-i állami ünnepségről, a Kossuth térről.
Nem szépítem a dolgot, ez így szerintem vállalhatatlan volt.

Az Alkotmány utca felől terveztem megközelíteni a helyszínt, amikor is szellős rendőrsorfalba, és egy kordonnak nem nevezhető, útlezárásba botlottam. Itt felvilágosítottak, hogy se ki, se be, de a Kossuth tér déli sarkán van egy ellenőrző pont, azon keresztül lehet megközelíteni a rendezvényt. Nagyszerű.

A korábbi években gyakorlat volt, hogy voltak csodás fém detektoros kapuk a rendezvényeken, de reméltem, hogy mivel 1 éve sem volt komolyabb rendbontás idén elfelejtik ezt a paranoid marhaságot. De természetesen nem így történt. Hosszú sor kígyózott az átengedő kapuknál ami a Földművelési Minisztérium sarkán állt. Legalább fél óra volt mire a kapuhoz értem.

Közben többektől elhangzott, hogy nem baj ez az utolsó év, hogy ilyen megalázó módon lehet csak bejutni. Többen a kapu előtt fordultak vissza, amikor meglátták, hogy mindent ki kell pakolni. Nem feltételezem, egy 70 éves bácsiról, hogy a zsebe tele van tömve C4-essel és ezért fordult sarkon. Úgy érzem, méltatlan ez a bánásmód. Hol van itt az ünnep? A Pilvaxba anno vajon mindenkit megmotoztak bejutás előtt? Ne viccelődjünk már. Ez megemlékezés?

Mire odaértem jöttek a kötelező körök. Ürítsem ki a zsebeimet, tegyek ki mindent, tárcát, kulcsokat, telefonokat… Fotós táskám minden zsebét is átkutatták, kérték, hogy a géppel csináljak egy képet, hogy tényleg működik-e. Kérdeztem, hogy a vakumat is prezentáljam-e, hogy működik. Persze…

Amikor átmentem a kapun persze becsipogtam. Ugye gyűrű, nyaklánc, fém övcsat… Ezeket már nem vetették le, de még egy kézi detektorral átvizsgáltak, és tegyem szét a kezem, forduljak meg, stb. Közben pedig egy jelöletlen kamera tőlünk pár méterre folyamatosan vette a történéseket. Nyilván nem média volt, mivel a rendezvény már javában zajlott.

Átértünk az ellenőrző ponton, és elindultam az FVM mellett az Alkotmány utca vonala felé, hogy lássak is valamit az eseményből. Pár perccel később elkezdett kivonulni a díszszázad, és elhangzottak a búcsú mondatok is.
Szóval igazán megérte kimenni…

Több kisgyermekes szülő is kint volt, nyilván, hogy megmutassák nekik a “huszárokat”, de szerencsétleneknek esélyük nem volt semmit látni belőlük. Mire a bejutási herce-hurcán az embert túl jutott, nem az volt az érzése, hogy egy ünnepségen van. Bár, mi mást is várhattunk volna az állami ünnepségtől.

Az ellenőrző pont előtt egyébként 10-15 fős transzparenst tartó, zászlót lengető és bekiabáló csoportosulás volt. Gyakran jutalmazták az állami ünnepséget fütty koncerttel, de hallótávolságon kívül voltak, szóval a műsort érdemben nem zavarták.

Ismét hozta a formáját a Miniszterelnöki Hivatal. Igazán méltó megemlékezés volt…
Kossuth forog a sírjában.

“Vállalhatatlan állami “ünnepség”” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Igazán különlegesen értelmezi a kormány a “szabadság” kifejezést… Csodálom, hogy a fémdetektoros kapu láttán nem fordultál sarkon… És mégis milyen alapon kezelnek mindenkit bűnözőként?

  2. Igen, nekem is eszembe jutott, hogy ez az ártatlanság vélelme?

    Egy rendezvény érdekében korlátozhatják a szabadság jogokat, mert ugye ők megtehetik…

    No, mindegy, 2 óra múlva indulok a Jobbikos megemlékezésre, kiváncsi leszek 🙂

  3. Részemről évek óta nem veszek részt ezeken a rendezvényeken, mert nagyon zavar, hogy megemlékezés címén pártok ócsárolják egymást, ezzel teljesen romba döntve azt, ami miatt az emberek elmennek a helyszínre. A híradóban láttam, amint két csoport egymásnak esik, és harcot csinálnak a nemzeti ünnepből. Hasonlít a focimeccsekhez: oda sem azok járnak (tisztelet a kivételnek), akik kedvelik a sportot, csupán egy jó kis balhé reményében vesznek jegyet, hátha akad egy- két koponya, amit be lehet törni. Szomorú. Régen az apuka kézen fogta a kisfiát és együtt mentek meccsre, megemlékezésre, felvonulásra… ma már otthon marad, aki biztonságban szeretné tudni a családját. A gyerkőcök azzal szembesülnek, hogy mindenki hajtogatja, fröcsköli az indulatoktól hemzsegő kis igazát, fittyet hányva arra, hogy a következő generáció ennyi agressziónak kitéve teljesen elferdült életfelfogást kap követendő példaként.
    Én március 15- én születtem, megemlékezés címszóval baráti körben borozgatok, politizálás nélkül, évről évre számolgatva sokasodó szarkalábaimat… 😀
    Így is lehet.
    🙂

  4. A nemzeti ünnepen politizálás valamikor akkor kezdődött, amikor kitalálták, hogy a “közjogi méltóságok” egymástól külön tartják az ünnepet, szerintem.

    Addig nem volt gond.

  5. Ez így van! Sajnos nem értik és nem veszik tudomásul az emberek, közszereplők, hogy illene néha függetleníteni magunkat, egy országként viselkedni. Nem tartják tiszteletben a hagyományokat, az ünnepeket, őseinket, történelmünket. Nem itt tartanánk, ha ezt akarnák, mernék megvalósítani. Sport vonatkozásában: szerény véleményem szerint (remélem, nem hiszi senki, hogy most vitát akarok kirobbantani, igyekszem mindenki véleményét tiszteletben tartani, elfogadni) nem ellenségként, hanem ellenfélként kéne tekinteni egymásra, egy másik csapatra, egy másik sportolóra, egy másik szurkolóra, szurkolótáborra! A sport szépsége, a szurkolás izgalma rég ködbe vész az erőszak, ölni vágyás mögött. Magyar ver magyart, mert egyik ennek, másik annak szurkol. Hátborzongató. Rendezvényekkel ugyanez a helyzet. Remélem, egyszer még megérjük, hogy más hangulatban és egy nemzetként emlékezhetünk őseinkre, történelmi eseményeinkre. Az indulatokat (bármilyen jól esik) néha félre kéne tenni, hadd pihenjenek!

  6. Természetesen az sem jobb, ha magyar ver nem magyart, és fordítva… 🙂
    A buszon, metrón néha akaratlanul hallom, milyen párbeszédek zajlanak. Az éjszakai járatok egyikén egy fiatalember (kb. az édesanyja lehetnék, ha az első randim összejön:)) már előre hergelte magát, hogy milyen jó kis balhé lesz márc. 15- én. Szerintem gőze nem lett volna, mi is ez a dátum, ha megkérdezem tőle. Hatalmas magyar jelképek, koponyára tetovált Árpádsávos zászló, miegymás… előre ég a fejem, ha arra gondolok, hogy majd apuval- anyuval külföldre megy nyaralni, és bemutatja a szerinte magyar viselkedési formulákat. Bár talán ez a veszély nem fenyeget, mert zsigerből külföld- és külföldi ellenes, de hogy a Bakonyban még nem járt soha, abban is biztos vagyok. 🙂 Tán még térképen sem tudná megmutatni, hol van a magyar Alföld, vagy hol folyik a Berettyó. 🙂
    De hogy hol lehet tuti minőségű baseball ütőt kapni, azt félcsipás szemmel is megmondja.
    Jó, jó, én sem vagyok előítéletektől mentes talán, bevallom. De mindez nem jut eszembe, ha nem hallom a megnyilvánulását. Itt már eldöntöttem, hogy nem megyek el egyik rendezvényre sem. Sajnos.

  7. Szilvia a sporttal kapcsolatos nézetedet osztom teljes mértékben. Csak egy a bibi! A cél, ami nem közös a mai politikai pártokban és az őket követőkben. Míg az egyik az országot tönkre akarja tenni, a másik a saját zsebét megtömni, a harmadik meg talán tényleg jót szeretne az országnak. És amíg ez így van, addig sajnos nem ellenfelekről, hanem ellenségekről beszélünk, mert az ekkora nézeteltérések csak agressziót szülnek. Hiába a visszafogottság és a tisztelet (bár utóbbi kihaló félben lévő fogalom). A mai világban már nem működik a “tartsd oda másik orcádat is” stílus.

    Aztán lehet én vagyok túl borullátó, nem tudom. Szomorú, de szerintem ez van.

    Zone nagyon kiváncsian várom a Jobbikos képeket! 🙂 Sajnos a magyar objektív újságírásnak hála a jobbik oldalán kívül sehol nem láttam képeket, videókat.

  8. Határidős melóm van, holnapi leadással, de ha lesz este időm kirakom őket 🙂

    Amugy MTV leadott egy 2-3 perces riportot az eseményről. Mondjuk csunya is lett volna, ha elhallgatnak egy olyan eseményt, ahol alsóhangon 2x annyian voltak, mint máshol összesen 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.