Farm, ahol élünk(?)

A történet azzal indult, hogy mielőtt a hosszú hétvégére hazajöttem volna, az én jó édesanyám elkezdett duruzsolni a fülembe, hogy hát ő akar venni egy tanyát…


Nyilván, nem a belvárosi, csendes kis utcában lévő házunkat akarja eladni, és kiköltözni a természet lágy ölére három kisgyerekkel. Csak, szeretne egy helyet, ahova adott esetben elvonulhat, ahova nem ér el a nagyszülők olykor szúrós szeme, és vaskalapos szigora.

Tény, hogy a bajai házban néha múzeumi állapotok uralkodnak. Semmin nem lehet változtatni, minden amit az ember csinál, csak rossz lehet, és a gyerekek pedig különben sem múzeum kompatibilisek, mert hangoskodnak, mernek játszani, az udvaron labdáznak, ami olykor-olykor ráesik egy-egy virágra, lever néhány szirmot, vagy letör néhány ágat. Persze ilyenkor, megelevenedik Madách, Az ember tragédiája, a pokol bugyra és a hozzá tartozó büntetések, és pesze a Styx folyó sem maradhat ki.

Bár egyébként, annak ellenére, hogy vidéki gyerek vagyok, szédülök, ha nem vagyok betonon.
De komolyan. Annak ellenére, hogy 92-től egy közel 10 éven át a Zemplénben, egy olyan faluban táboroztunk, ahol a faluban lakosság száma meg két és fél szereződött, amikor megtelt a tábor emberekkel.

De, ettől a sátor még mindig nem az én barátom. Viszont azt sem mondanám, hogy egyből pánikba esem, ahogy nincs látótávolságon belül egy gyorsétterem láncot indikáló nagy piros M-betű.

Vissza az elejére, szóval édesanyám a fejébe vette, hogy márpedig ő venni szeretne egy tanyát, Baja határában. Kimennek ma megnézni, kimegyek-e velük. Hát… Délben keltem gyerekzsivajra, fél 2-kor még fájt a fejem a lármától, az egyetlen megnyugvásom, amikor békén hagytak az volt, amikor leültem a gép elé, hogy no akkor most “dolgozom”. Erre, hogy kimegyek-e vele megnézni ezt a csodás tanyát…

Elkezdte persze szórni a csillagokat, de jó, legyen ha ez boldoggá tesz kimegyek veled. Nos, kocsival legalább 20 perces út volt, a végén már arra gondoltam, hogy célszerűbb lett volna teleportálni. Iszonyatosan szar az út, nem kevésbé zötykölődős. Anyám nővére meg híresen szarul vezet, mármint olyan szempontból szarul, ami az én gyomromnak nem tesz jót. Így a második fékezés után az agyam az elülső koponyalemezemhez préselődött, és legszívesebben már sikítva menekült volna ki a halántékomon át a külvilágba.
A gyomrom valahol ott veszett el, amikor a földútra kanyarodtunk.

Ezt fűszerezendő, esett az eső, ami egyébként is hozzájárult ahhoz, hogy kiválóan pozitív legyen a hangulatom, nyitva a sok újdonságra. Megérkezünk… Hát nem egy palota, bár állítólag itt a csávó 3 éven át lakott a feleségével, meg a kislányával.

Az udvaron egy csaholó, kis girhes kutya szaladgált. Kirakva a tábla, hogy a kutya harap, persze, amikor eszik. Anyukám harmadszor járt most kint de a kutya már úgy örült neki, hogy kétszer körbeszaladta az udvart. Persze, olyan vérmes volt, hogy az első hatására, amikor előhúzta anyukám az esernyőt, egyből fülét farkát behúzva iszkolt el.

Mivel a tulaj nem volt kint, és kulcs még nincs ezért kívülről néztük meg a házat. Annyi biztos, hogy áram van, ellenben a víz kútból érkezik, nyilván, mivel erre ugye nincs más. Ez az első dolog, ami komfort zónán kívül esik. A portán nem honol túl nagy rend, de nyilván ezért adják ilyen nyomott áron.

A portán álló kis ház sem egy palota, így elsőre azt tippelem, hogy van ott vagy másfél szoba, egy fürdő, meg egy wc (ez a két utóbbit tudom, hogy van), plusz elkezdtek hozzáépíteni még egy helyiséget, de ez nincs befejezve teljesen. A telek egész nagy, egyébként, tartozik hozzá egy szőlő és egy kis akác erdő is.

Mindegy is, ha anyukám ennyire ki szeretne szakadni, a természet lágy ölébe, ám legyen.

Azt nehezményezem csak, hogy amikor én nőttem fel, és amikor fociztam, kosaraztam, stb., akkor miattam egy talpalatnyi földet nem vett senki, csak azért hogy játszani tudjak. Most pedig nem csak kimondatlanul, hanem kimondottan is ez a célja az egész hacacárénak.

Persze, ezt lehet azzal magyarázni, hogy most más az anyagi helyzet, de nem hiszem, hogy ezen múlik.

No mindegy, ha minden úgy alakul, ahogy tervezik, akkor anyukámnak az 50.-ik szülinapjára lesz egy – addigra rendbe szedett – tanyája.

“Farm, ahol élünk(?)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Az elképzelés nem rossz. Annyira nem lehet rossz kint ülni nyáron és nézni azt hogy az Andrisék egymást a porba döngölik?:D
    Még egy gondolat:
    lehet hogy érdemesebb lenne körbenézni(már csak abból indulok ki, hogy leírásod alapján lenne rajta mit csinálni) a környező falvakban, mert lehet találni egész jól felrántott fasza kis tanyákat…

  2. Vagy egy olcsó, üres telket nézni, és felhúzni rá egy apró könnyűszerkezetes házat…azzal legalább tuti nem lesznek utólagos meglepetések, és egy faszerkezetest elég “olcsón” meg lehet oldani…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.