Hétköznapi rasszizmus

Egy érdekes kis történetet mesélnék el, amelynek a szemlélője voltam pár napja a Lukács termál részében.

A kellemes 30 fokos medencében áztattam magam, tőlem 1 méterre egy vágott szemű, ázsiai illetőségű hölgy ült. Ohol ültem onnét rá lehetett látni a termál rész bejáratát jelző 3 méter hosszú lábmosó részre, amely kötelezi az egyszeri embert, hogy bizony itt bizony majdnem olyat kell játszani, mint az utolsó vacsorán. A lábmosó rész előtt teljes utcai ruhában megállt, egy szintén vágott szemű ázsiainak tűnő hölgy, utcai lábbelivel, és nagyon nézelődött befelé.
Egy hölgy a segítségére sietett, de nem nagyon beszéltek egy nyelvet, így próbálta megtalálni, hogy kit kereshet az utcai ruhába öltözött hölgy.

Így történt, hogy a mellettem ülő kis vágott szeműhöz szegezte a kérdést, hogy “Magyar vagy?”.
Példának okáért az angol, a francia, vagy éppen a spanyol is azt kérdezi elsőre, hogy beszélsz-e angolul, franciául, vagy éppen spanyolul.

Miért is adtam ennek a bejegyzésnek ezt a címet?
Ezzel szerettem volna az ordító különbséget kifejezni a megmondó emberek által sugallt, ez egy rasszista állam és a valóság között, miszerint egy feltünően más etnikumú emberről is feltételezzük, hogy lehet magyar, függetlenül a valós származásától.

Ez ilyen íjfeszítő népekre jellemző dolog.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.