Gone girl beszámoló

Este negyed 10-re mentünk Dönizzel megnézni a Holtodiglan (Gone Girl) című filmet, és bár elkezdtem hallgatni a Filmbarátok podcast 59. részét aminek az elején spoiler mentes ajánlót, de azonkívül nem olvastam róla semmit. Bár, a Rossz szomsédság óta nagyon fogadkozom, hogy soha többé nem nézek filmet IMdb oldal megnézés nélkül. De ha már így alakult, szinte elvárások nélkül ültem be, annyit tudtam, hogy magas IMdb pontszáma volt, tehát, valószínűleg jónak kell lennie.

Mondjuk én köcsög leszek, és spoilerezni fogok, szóval ha valaki kíváncsi a filmre, ne olvasson tovább.

Az alap hangulatot a legelső jelenetben már megágyazták, amikor elhangzik, hogy felnyitnám a feleségem fejét és belenéznék az agyába… Az eleje még ilyen aranyos, viszont nagyjából a felétől elmondhatatlanul nyomasztó, amikor leesik, hogy ez a nő szociopata, majd később rájövünk, hogy pszichopata. És elkezdünk azért szorítani, hogy minél jobban pofára essen, és a végére a nagy csavar, hogy nincs vége, nincs megoldás, és végül csak Nick az igazi vesztese ennek a játszmának.

Durva kritikákat toltak a film készítői a hazug házasságokkal, a szülői kontrollal, a tömeg médiával, a feminizmussal és úgy egyáltalán a tömeg manipulációval kapcsolatban. És egyik sem indokolatlan, sőt mindegyik nagyon a helyén van. Ahogy a szülők még a lányuk eltűnésével is a könyveit népszerűsítik, és teszik ezt szemérmetlenül. Ahogy a műsorvezető egyértelmű, de nem perelhető hangulatkeltésekkel fordítja a nézők millióit Nick ellen, és mutatja be a film azt, hogy lehet, valakinek az egész élete csak egy nagyon jól konstruált játszma.

Érdekes, hogy a filmben a női szereplők mind negatív szereplők, a férfiak pedig pozitívak, kivéve a rendőrségen, mert ott pont fordítva.

Amikor lement az utolsó kocka és elkezdtek szaladni a vásznon a betűk, akkor a nézőtér férfi része (köztük én is) hangosan káromkodott, hogy ez most így mégis mi volt, hogy hogyan lehet ezt így ennyiben hagyni. A nagy kérdés nyilván az, hogy erről a témáról lehúznak-e egy újabb bőrt, és csinálnak-e hozzá folytatást.

A sztori több helyen lyukas, például, Nick már retteg a halálbüntetéstől, pedig egy poligráfos hazugságvizsgálóval igazolhatta volna magát, elég egyszerűen. A másik az Amy-től érkező telefonos bejelentés után nem lett érdekes a rendőrségen, hogy egy másik államból, de legalábbis sok-sok óra vezetésre Go házától érkezik bejelentés, hogy fura alakok mászkálnak a fészerben. Az is fura, hogy Miután Amy előkerül Nicken kívül senkit sem érdekel, hogy embert ölt, és annak a körülményeit senki sem vizsgálta. Nem kezdték átértékelni a konyhai hatalmas vérveszteséget. Sőt, ha már vérveszteség, vajon mennyi idő lett volna reálisan levenni annyi vért, amennyit ő levett magától, és mennyire tudott volna ezután simán csak úgy vezetni, vagy megrendezni a helyszínt. Én az első fél literes véradásom után elég durván megszédültem, és nem 50 kilós vagyok, mint Amy.

Tehát, még a logikai hibák ellenére is nagyon rendben van a történet, ezekre így utólag jöttem rá, ahogy jöttünk hazafelé. Közben meglehetősen magával ragadó az egész történet.

A film nem rossz, sőt, csak nagyon nyomasztó, ahogy az elején írtam, és az az érzés volt bennem, hogy basszus így nem lehet vége, vártunk valami katarzist, vagy büntetést/bűnhődést. De egyik sem következett be. Valami olyan érzés volt, mint az Alkonyat befejező részében, amikor kiderült, hogy az egész harcjelenet nem történt meg. Akkor úgy megtépte volna az ember a rendezőt, itt is hasonlót éreztem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.