Nos, ha már minden ennyire karácsonyi hangulatban úszik, meg tűlevélben, akkor hadd adjak nektek egy kis karácsonyi menüt. Legalábbis én ezt főztem tegnap este, az egyik barátomnak, akivel rég találkoztunk, nekem pedig főzhetnékem volt. Így hát most következik a méltán híres – mondhatni World Famous – mézes-mustáros csirkém titkos receptje, karácsonyra 😉
A hozzávalók képekben
A hozzávalók 3-4 főre:
- 1 – 1.5 kiló csirkemell
- 25 deka rizs, mint köret, opcionálisan lehet akár barna is, de a legjobb a vadrizses
- szárított fokhagyma
- fehér bors
- oregánó
- mustár
- méz
- ízlés szerint csípős kínai jellegű szósz
A feladat egyszerű, mint egy faék: nevezetesen az, hogy felkapjuk az első szimpatikus csirkemellet, és heves mozdulatokkal, egy deszkának látszó tárgyon erős ütéseket mérünk rá, egy klopfolásra alkalmas eszközzel. Közben pedig megszórjuk fokhagyma granolátummal, fehér borssal és némi oregánóval. Ez utóbbit ne vigyük túlzásba.
A folymatot megismételjük a továbbiakkal is, mondjuk valahogy így:
Miután ezt bevégeztük, alaposan bemustározzuk, és állni hagyjuk, amig a fokhagyma és a fehér bors átjárja. Ez legyen mondjuk fél, egy óra.
Ezután következik az, amiért feltétlenül tapadásmentes edényre van szükségünk. Pontosabban, hogy elkezdjük a mézet melegíteni, mondhatni felforralni, amíg el nem kezd bugyogni. Ekkor tegyük bele az előkészített csirkemelleket. Próbáljuk a mézet ne megégetni, mert a melegítés közben amúgy is karamelizálódni fog, itt adjuk hozzá még mustárt, és mézet is, és a képen korábban látott csípős szósznak is ekkor kellene elérnie a nirvánát, vagyis a mézes-mustáros szósszal való végső fúziót.
A folyamat közben a szósznak valami ilyesmi állapotot kell elérnie:
A szósz ebben az állapotban ragadós, az illata és az íze se nem túl mézes, se nem túl mustáros. A korábban mutatott lapos eszközzel a húsdarabra nyomást gyakorlunk, amelynek eredményeképpen az edény aljához préseljük azért. Ennek két célja van, az hogy jobban átsüljön, és egy pici szine is legyen.
Ha a szósz elérte a kívánt állapotot én lassabb lángra szoktam venni, és lefedve hagyom rotyogni 10 percet, közben a karamellizálódási folyamatok megfognak indulni, ami kívánatos a szósz végső állapotának eléréséhez.
Nos, a végeredmény eképpen fog kinézni.
A köretet eddigre elszoktam készíteni, amit jellemzően keverni szoktam még szeletelt mandulával, valamint egy kis csipős szósszal is megszoktam kínálni.
Ez oooolyan ismerőssss:PPP Fincsi!:P
Finom volt! Tanusíthatom! 😀 És köszönöm a vacsorát:D
Jó recept, biztos finom is volt. 🙂
A klopfolásról jut csak eszembe (én is valami tv műsorban hallottam), hogy ha ezt a képen is látott tárggyal csinálod, óvatosan kell ütni a husit, mert könnyen szétvered a rostokat illetve erős ütlegelésnél a nedvesség egy részét is kivered belőle. Mivel te is utána áztattad, nem olyan fontos, de máskor lehet tejben áztatni a húst, mert puhább, finomabb lesz.
Ha jól tudom legtöbbször elég az is, hogy kézzel (ököllel) dolgozod meg a húst, az nem tesz „kárt” benne. 🙂
Jó, de Zénó ökle nagyon kemény…
Akkor csak óvatosan pofozgatni szabad, nincs mese… 🙂
főzni sincs kedvem. ez a legrosszabb.
Kipróbáltam! Isteni lett! Köszi a tippet! 🙂
hilfer, örülök neki 😉
Akkor már nem hiába született meg a recept 😉
De mit keres a “Tokaji jellegű bor” a pezsgősflőtében? :O 😀 Hja, kérem,aki nagykanállal falja az élvezeteket…:D (Huhh de mocsok vagyok, de azért szeri van ám:$)
Talán azt, hogy ebben jobban néz ki,
mint egy boros pohárban? 😀
Ezzel azért vitatkoznék 😀 Jól van na, szakmai ártalom, hogy kötözködök:D Anno tanultam vendéglátást is :$ 😀
ui.: abbahagyom, ha megígéred, hogy meghívsz egy ilyenre 😀 😀 😀 (Túl jól néz ki :D)