Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo

Csütörtök este ünnepeltük Hori és Chico szülinapját Monte Carlóban.
Napközben kaptam msnen egy üzenetet ezzel kapcsolatban, így estig dolgoztam, és munka után mentem le Morrison’s 2 be, ittam egy Virgin Mojitot, kedvenc Melindám prezentálásában.

Megkerestem noelt, mivel napközben felhívott, és kérdezte hogy mivan, mondtam hogy megyek erre a szülinapi mókára, és mondta, hogy eljön velem. Viszont amikor találkoztam vele, lent este, már nem volt a legjobb állapotban. Szerájnál rendelt egy gyrost, és kérdeztem, hogy miért pont burjút eszik, – szerintem az szar. Azt mondja, hogy ő nem eszik DISZNÓT. Mondom disznót? Arab eredetű helyen szerinted van disznó? Van…

Oké, köszönöm szépen, akkor én addig hívom a taxit…

Nem volt teltház, de ami azt illeti el álltkodtunk. Chico szülinapjára kapott egy “Chico Grabovszky” feliratú polót, aminek az elején a Macskafogó cimű meséből jól ismert G betű volt.

Hori pedig egy fehér inget, aminek az elején díszelgett a saját mottója: “Dugd meg, és dobd el”, a hátán pedig a neve… Igazi csajozós poló… 😀

Megérkezett közben Hanna, majd utánna Seedorf is. Énekeltünk párat. Többek közt Chicoval egy csodálatos In the Endet Linkin Parktól. A rap részeket együtt toltuk nagyrészt, az ének viszont teljesen az enyém volt.

És állítólag nem is volt rossz 😉

Ezután átmentünk hozzám Seedorffal, és Hannával. Én feküdtem a fotelomban, Hanna a kanapén, Gábor az ágyamon ült, és éppen Hanna depijéről beszélgettünk.

A legélesebb beszólás azért csak az volt, amikor felém mutatott – miközben néztem a hangulat lámpám fényét tükröződni a plafonon. “Nézd, ő meg itt szerelmes mint állat”. Valóban, nyílt titok. Régóta.
Jók az ilyen plátói dolgok, túl egyszerű lenne az élet az ilyenek nélkül…

A beszélgetés végső konklúziója azért csak az lett, hogy “neked könnyű, boldog párkapcsolatban élsz.”

Persze, tudok azonosulni azzal az érzéssel, hogy egyedül vagyok, és nagyon szar, hogy közel egy éve minden este bulizok valahol, vagy megyek valahova, moziba, étterembe, sörözőbe, koncertre, vagy bárhova máshova. Ez nem jó, de annál rosszabb. Én is szeretnék megállni, és abba hagyni az egészet…
De nem tudom. Nem tudok otthon űlni…
Inkább társaságban vagyok mint egyedül…

Akik régebb óta ismernek, párszor kifejtették, hogy nekem nagyon jól áll a szingli pasi imázs. Tök jó, de attól még szarul érzem magam…

“Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.