Diáknap, aztán meg utazom bókiikrek miatt

Ééés igen.
Sikerült nem sokkal hét után felkelni. Persze éjszaka, amikor ádáz harcot vívtam a párnámmal, elkezdett rezegni. Kicsi írt, hogy most megy haza, meg miaszitu. Miután válaszoltam neki, rájöttem, hogy félálomban nem jó smst írni…

Szóval elindultunk Daniellával Türrbe. Sikeresen abszolváltuk a nyolc órás megérkezést. (Hű, de rég jártam én be nyolcra bárhova). Körbe jártam az épületet, változások jeleit kutatva az egy évvel ezelöttihez képest. De igazán sok érdemi változás nem történt. Majd fel a büfébe, valami reggelit venni. Az utolsó pizzá skiflit előttem vették meg. Megölöm, esküszöm megölöm, ezért jöttem, meg a nosztaligáért, erre megeszik a kedvenc kiflim…

Végig vergődtem a napot tízóráig, ismételten Kornél társaságában. Majd leléptem, némi spirituális és szellemi táplálék után kutatva. Miután ezt megkaptam egy egészen nehéz téma keretében, megindultam haza ebédelni.

Sikerült a nagyszüleim nappalijában elaludni a kanapén.
Amikor felkeltem elkezdtem elmebeteg módon készülődni, mert 18:10-kor indul a vonat pestre, mert ugye bókiikrek szülnap Morrison’s Operában.

Az elindulással járó minden akadályt sikeresen vettük. Igen vettük, ugyanis anyukámék is feljöttek a szünetre. De ők azért nem nálam alszanak, hanem múfateromnál. 22:20 körül értünk a Délibe, 22:30-kor rakott ki Jancsi a Margit-híd budai hídfőnél lévő busz megállóban. Gyorsan haza, fürdés, redress, taxit hív és rohan.
Tizenegyre értem le. Nagy tumultus, sok ember, pityergés, éneklés, iszogatás és torta jellemezték az estét.
Ismét berekedésig énekeltünk. Az eheti záró számot Gyuri jóvoltából én énekeltem. Ami mi más is lehetett volna, mint az Angel.

Vicces, hogy lent volt Moóri Balázs, akit legalább két éve nem láttam. Eredetileg bajai a srác, hogy mit kerestek lent, fogalmam sincs. De megismert, és ennek örvendek 😉

A muri végeztél és az óra átállítás miatt, már rosszul viseltük a zárás pillanatait megelőző időt. A Révay és az Opera sarkánál sikerült összefutni Tr3kékkel. Beszélgettünk keveset, majd mentem Kalózékat megkeresni. Akik közben Loydival megjárták Monót. Végülis Márkkal nekiindultunk, hogy mi most lenézük Monte Carloba, elvégre is még csak 5 óra van…
Hát, Monte Carlo zárva. Akkor jer fel hozzám igyunk egyet nagyapám házi pálinkájából…

Ahogy néztem két kortynál több sem neki, sem nekem nem ment le.
Erős volt, marhára. Az öreg jó 60 fokos cuccot adott, ami már így is higított volt…

Beszélgettünk, mindenféléről, majd kezdtünk mindketten rohadt módon álmosodni. Így hívtam neki egy taxit én pedig eldőltem mint egy fa, és délután ötig aludtam. 🙂

Jah és igen, ezúton is sok boldog szülinapot kívánok a Thurnherr lányoknak, valamint öszinte gratulációmat fejezem ki a sikeres államvizsgához dr. Tatár Márknak.

“Diáknap, aztán meg utazom bókiikrek miatt” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nem ertem mer kell idegenek nevet, ami nem jelent senkinek semmit, kilinkelve kirakni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.