Túlélési ösztön

Nyilvánvaló, hogy a túlélési öszön az egyik legerősebb az összes többi ösztön közül, akár humanoidokról, akár állatokról beszélünk. Kivéve talán néhány elvetemült fajt, mint mondjuk a skorpió, aki sarokba szorítva végez magával.

Viszont, úgy tűnik a modern technika eszközei is örököltek ebből a tulajdonságból 😀

Történt ugyanis, hogy – egy most meg nem nevezett ok miatt, amiről még fogok írni később, hosszabban – gyakrabban jártam Bajára, mint szokásom normálisan. Az út hosszára való tekintettel, ilyenkor visz az ember magával olvasnivalót, meg zenét, meg ilyen és ehhez hasonló dolgokat. Ellenben a legutóbbi alkalommal a fülhallgatóm alávaló módon elbújt, és sehogy sem akart meglenni, én pedig valahogy nem igazán akartam meglenni zene nélkül az úton.
Így elkezdtem vadászni az iroda környékén, vajon hol lehet mini jackes fülhallgatót venni. Megkérdeztem P34k-et is, ha már itt dolgozik 2 sarokra, hogy ő tud-e valamit. A vég konklúzió az lett, hogy talán az EuroCenterben van valami. Nos, odáig nem igazán akartam lemenni.

A nagy kreativ gondolkodás közben szokott fájdalmasan az emberbe hasítani a puritán megoldás, miszerint az Új Udvarban van hivatalos Nokia márkabolt, nekik csak lesz… Nem, meglepetésre volt.

Már kezdtem volna beleszeretni teljesen az új eszközbe, amikor is, két napja reggel az egyik frissen mosott nadrágom zsebéből előkerült az ádáz, és galád módon elszökött fülhallgató. Szerintem féltékeny volt, azért bújt az egyik nadrágom zsebébe, hogy nehogy őt kihagyjam a reggeli zenés együttléteimből, a buszon, a villamoson, vagy a héven.

Az első gondolatom nyilván az volt, hogy áh az 50 fokos mosás és centrifugázás nyílván kinyírták a kis szerkezetet, vagy legalább a membránját, és használhatatlan lesz.

De, ahogy a címből kitalálható, nem így történt. Így jogilag szerelem féltésből kiszorította a mindennapjaimból a headsetként is üzemelő ellenfelét.
Viva la Panasonic RP-HV 241, a nagy túlélő.