A mellékelt kép, jelenleg nem illusztráció, hanem a maga a hely, amiről ez a kis nyúlfarknyi firkantás szól.
Naiv, avatatlan szemeknek ez csak egy kis utca darab, egy sarki házból, valahonnét a belvárosból. Nekem tegnap óta emlék, egy rémkép, egy örök mementó, ha akarom.
Vannak helyek, amelyek a mindennapi rohanásból kizökkentenek, és tegnap estétől ez is egy ilyen. Ugyanis, tegnap a lefotózott hely tegnap kék és vörös villogó fényekkel, nézelődőkkel, forma- és egyenruhás emberekkel volt tele, majd pedig előkerült egy nagy fekete zsák.
Itt tegnap este valaki visszaadta lelkét a teremtőjének, elindult felfelé a Csillagösvényen, hogy megtérjen őseihez.
Este, amikor egy szűkebb körű, magasröptű spirituális témáktól sem mentes beszélgetés után jön haza az ember, a fent leírtaknak a látványa erősen visszarántja gondolatait a horizonton innenre, és nem foglalkozik magasztos dolgokkal. Eltűnik a mindennapok rohanása is, és az általános közönyt meghökkenés és döbbenet váltja fel. Nem, nem az első eset, hogy halottat látok nyílt utcán, de mindig sokkol a látvány, amikor találkozol valaki halálával. Akkor is, ha nem ismertem, nem tudom ki az, és nem volt hatása az életemre. Érdekes, hogy pont a halálával viszont hatással lett rám, amikor olyan helyek mellett megyek el, ahol láttam már fekete zsákkal letakart porhüvelyt, mindig előtörnek belőlem azok az érzések, amik akkor tolongtak bennem, amikor láttam…
Szóval, melyik utca az, amelyik bánat kővel van kirakva? Természetesen, a Bánat utca.
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.