Hosszú hétvége – Vasárnap és Hétfő

A szombat este megpróbáltatásait sikerült vasárnap délre kipihenni, aminek következtében tudtam haladni egy kicsit a munkáimmal is. Majd este felé úgy gondoltam, hogy milyen mókás lenne lemenni Monte Carlóba karaokezni egyet. Ami azért egy picit elhúzódott… “Hosszú hétvége – Vasárnap és Hétfő” bővebben

BackstreetBoys Tribute

Alex, a tegnap esti karaoke műsorvezetője úgy vélekedett, hogy Hori, Schipty és én vagyunk a BackstreetBoys Tribute… 😀

Eddig voltunk már sok minden, de ez még nekem is új volt 😀
Legközelebb már autógrammot is osztogatunk. Ellenben hazaértem, és valakinek a tollát találtam a zsebemben. Szóval akinek hiányzik, akkor nálam van 🙁

Eheh, vagyis Electric Zuboly Orchestra koncert

Este lerángattam Gandit Morrison’s 2be, ahol végülis a ruhatárban előterében ültünk le sörölni, és beszélgetni, miközben a nagyszinpadon zajlott az Electric Zuboly Orchestra koncertje.

Elsőre, amikor belehallgattam borzasztónak tűnt, majd Gandi is odarakta a füleit, és neki is felállt a szőr a hátán, szóval inkább elvonultunk a már említett legcsendesebb helyre beszélgetni. Ezután megjelent Hori és Schipty, velük pedig szinte kötelező kimenni bulizni, ez így is történt…

Amikor az elsősorban álltunk, elkezdtük élvezni a koncertet, mert megláttuk, hogy a beatboxkoént a szinpadon üzemelő Busa István nagyon jól tolta. Ezért maradtunk, és nagyon megtetszett a zene amit csináltak. Az utolsó számot agrár-technónak nevezték, pedig nem sok technós vonulat volt benne, mondhatni semmi 🙂

Viszont tényleg marha jók voltak.

Az este további részée úgy alakult, hogy Gandi a sok munka miatt, elhúzott aludni, mi pedig letelepedtünk a Karaoke teremben és elénekeltünk mindet a Hófehér Jaguártól, a Balatoni nyáron át, a Get Downig.
Az est mérlege: 2 üveg Coronita, és egy üveg pezsgő…

kangi szülinap

Mielőtt bemutatnám a ma estémet, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a Török Nikolettánknak, vagyis kanginknak sok boldog szülinapot kívánjak!

Erről az öröm teljes esetről a ma este témájában még lesz szó egyébként.
Szóval sikeresen vettem a reggeli kelés című műveletet, délután fél kettőkor… Azt egyész déltuán kockultam, maileket olvastam, designoltam, és msnen kommunkáltam emberkékkel, főleg hölgyekkel. Este nyolckörül pedig ismét úgy gondoltam, hogy várnak a kilóméterek, így neki estem, a szobabiciklimnek, mármint képeletesen úgyértem. Amugy nem esnék enki, mert akkor kék lenne a fejem, mert az kemény, és nem szép a végeredmény…

Miután letekertem huszonsok kilómétert, írt nekem Zsuzsi, hogy nem kerestem, és hogy megnézné arcom. Tíz perccel utánna már itt is volt. Vittem le neki burnt, és elkisértem a Forgach utcába latin táncra…
Persze a jég nem tört meg nálam, még mindig nem szeretem, mármint magát a stílust. De vállaltam, hogy elkisérem…
22:25-re oda is értünk, és azt mondta, hogy beugrik, táncol 1-2 számot és jön is. Bár ennek már akkor 0 volt a valószínűsége, amikor a kezembe adta a kocsi kulcsát, hogy ülljek be addig.

Közben lezavartam pár telefont, próbáltam Hannát lerángatni Morrison’s 1be, de nem kívánta a fájást…
Végül elvitettem magam Oktogonhoz, ha már háromnegyed órát bandáztam a kocsiban egyedül. Onnét elkisértem egy helyre, ahol egy ismerősével kellett beszélnie, végül pedig lehívtam Morrison’s Operába.
Volt akivel már a női mosdóban összehaverkodott, és van aki oda jött megismerkedni vele, így szabad volt bemutatni 😀

De háromnegyed egykor mennie kellett, mert egyre Insideba igérte magát. Én is voltam még ezután kb 1 órát, majd nekivágtam a Morrison’s 2-be vezető út vége láthatatlan hosszának. Kettő után sikerült is leérni. A lámpák még mindig olyan szarok voltak, mint tegnap… Szóval majd szólok Gabikának, hogy igazítsa meg őket jól, mert 3 lámpa saját birodalma akart, és nem reagáltak a program jelekre, csak a színre és a sebességre:D

Lent találkoztam Horival, Schiptyvel és velük lévő 2 hölggyel, akikkel megpróbáltak tánc jellegű mozgásokat végezni, több kevesebb sikerrel 😉

Buli végeztével elindultunk az Oktogoni meki felé, ahol sikerült Zsuzsi kocsija elé parkolni, másrészt buszmegállóban megállni necces, ezért Apesz inkább az egyik mellékutcában rakta le a kocsit. De a kilóméteres sor miatt, inkább elindultunk a Nagyvárad téri behajtós verzió felé.
Öt után értem haza, most pedig leragad a szemem…

No kiváncsian várom a vasárnapot 🙂
Jó éjt/reggelt/elalvás előtti időt 🙂

The winner is… Szabó Mariann!!!!

Végülis az előző post megírásakor még jócskán nem indultam el, hanem két órát itthon ültem mosolyogva a gép előtt, mivel Katinka drága, akkor lett onlány, úgy gondoltam megvárom…
Megérte… 🙂 “The winner is… Szabó Mariann!!!!” bővebben

Fényezős hétfő este, meg a Danubius BestOf

Ma fellebbentem a fátylat arról, hogy hogyan telt a hétfő estém, milyen bulit csinált a Danubius BestOf zenekar, kiaz a DjAnita, hogy mit kerestem megint a djpultban és hogy milyen módszert használ egy fénytechnikus a XXI. századi Magyarországon a nem kívánt terhességek elkerülése érdekében. Jó mi? 😀 “Fényezős hétfő este, meg a Danubius BestOf” bővebben

Weird Monday

Egy fura, mondhatni extrém hétfőn vagyok túl. Ugye említettem, hogy Juditékkal találkozom reggel és indulunk egy kis shoppingolásra Parndorfba. Úgy terveztem persze, hogy igazából mindenem van, nem veszek semmit… 😀 “Weird Monday” bővebben

Péntek estém

Úgy nézett ki a dolog, hogy pénteken munka után két dolgom is volt. Egyrészt Haannal kellett volna söröznöm, másrészt pedig egy interjúra kellett mennem.

A második programot fontosabbnak ítéltem, így az elsőt le is mondtam septében. “Péntek estém” bővebben

Tonight

No elmesélem, mi volt Morrison’s Operában, mekkora flash fénytechnikával játszani Morrison’s kettő klubtermében, milyen keserves a megélhetési DJk élete, és hogy Apesz milyen zenékkel csinált nagy hangulatot, majd fény derül arra is, hogy részegen ki visz majd haza 🙂
“Tonight” bővebben

Epstein szülinap

No hát az volt, hogy péntek este Morrison’s Operában ünnepeltünk Epstein barátunk szülinapját sajátságos, és megszokott keretek közt. Egyedül ami szokatlan és új volt, hogy Frida szülei és testvére is velünk tartottak. Bazmeg Márk, hogy Svédországból miattad ide jönnek…
No szóval jah, sikerült kellő képpen csúnyán összraknom magam, a részleteket majd ha tényleg egyben vagyok…

A résztvevők névsora majd a címkék közt lesz olvasható, azt hiszem.

Úgy indult az este egyébként, hogy Schipty barátom felhívott 20:20-kor hogy hol a nedves férfi hímtagban vagyok, mondtam, hogy messze de jövök. Mondta hogy ő még kilenc előtt le akar érni, koktél meg ilyenek.

Jó, 3 perc múlva hívtam a taxit, 20:35-re lent is voltam, ami azért meglepő mert a Frangepán utca magasságából jöttem, ami azért XIII. és IV. kerület határmezsdjéje, és nem éppen a belváros… 🙂

Innét a töménytelen ivás és éneklés elhomályosítja ködbe vesző emlékeimet, de majd vasárnap este, oder hétfőn folyt köv 😉

Rushin’ week

Így is lett. Kilencker felkeltem, és Katát boldogítottam a jó reggelt jellegű smseimmel.

Viszont kezdődő csúnya torok fájásom volt. Írtam Francknak, hogy csak 11 után fogok beérkezni.
Nem olvasta el, mivel ő is addigra jött. Öröm-boldogság.

Fél 12-re értem be. Összekapartam a munkáimat, kiosztottam a feladatokat, majd kimentem Westendbe Károllyal ebédelni. Vissza irodába dolgoz-dolgoz. Aztán kezdtem egyre szarabbul lenni, és álmosodni.

Végülis este fél nyolckor bedobtam a taccsot. Hívtam egy taxit, és haza. Nem volt lelkierőm gyalogolni hazáig… Schipty, Hori és Kicsi hívtak le Morrison’s egybe, de nem bírtam lemenni.
Hazamentem, bebújtam takaró alá, és alvás reggelig.
Kedden már el sem indultam dolgozni. Sőt, otthon nyomtam az ágyat, meg a billentyűzetem…

Szerdán már bementem dolgozni, mivel Franck aznap indult Párizsba, így bőven volt vele megbeszélni való. Ezért mentem be. Kiderült, hogy valami nagyon nagy projektre kell most árat adnunk. Remélem ez összejön… 🙂

Ezután lemásztam Morrison’s egybe. Az egyetlen említésre méltó dolog lent talán az volt, hogy a ‘You can leave your hat on’ című számra elkezdett nekem Hajni vetkőzést imitálni. Ami annyiban merült ki, hogy a melltartójáig felhúzta a felsőjét, a nadrágájt pedig a tangája aljáig. Ezt mind persze az első asztalnál a karaoke púltnál. Hol máshol…

Aztán átmásztam Morrison’s kettőbe. Ahol is Schipty, Mariann, Melinda, Hori majd pedig az utánnam befutó Gandi jelentették a társaságot egyészen zárásig…

Csütörtökön ilyen exes napom volt. Fél tizenkettőkor kezdtem elkészülni, hogy bemegyek az irodába. Addig otthonról megoldottam mindent amit kellett. (Hírlevél küldő kampány előkészítés, ügyfél emailekre válaszolás, stb-stb) Dél körül hívott életem egyetlen rágcsálója, hogy Baross utcánál van, jön Nyugati felé, eszünk-e együtt. Persze. Akkor Szeráj.
Megeédelés, majd egy óra körül be irodába, és dolgoz-dolgoz estig. Éjszakára pedig Judit volt a vendégem.

After Music Club

Most fényderül első fokú lappangó érdektelenségemre és lustaságomra a Forma eggyel kapcsolatban. Elárulom, hogy hol tölöttem a vasárnap estém, és hogy miért nem vártuk meg a svéd asztalos reggelit, és hogy mivel hitegetett Seedorf hazafelé “After Music Club” bővebben

Alvás helyett

Nos, ugy hagytam abba az előző postom, hogy a vacsizásból nem lett semmi, legalábbis a kép ezt próbálta szemléltetni. Én pedig úgy gondoltam hogy uccu neki, akkor haza és alvás. Csak az volt a gond, hogy nem kalkuláltam azzal, hogy a barátaim másképpen gondolják… “Alvás helyett” bővebben

Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo

Csütörtök este ünnepeltük Hori és Chico szülinapját Monte Carlóban.
Napközben kaptam msnen egy üzenetet ezzel kapcsolatban, így estig dolgoztam, és munka után mentem le Morrison’s 2 be, ittam egy Virgin Mojitot, kedvenc Melindám prezentálásában.

Megkerestem noelt, mivel napközben felhívott, és kérdezte hogy mivan, mondtam hogy megyek erre a szülinapi mókára, és mondta, hogy eljön velem. “Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo” bővebben