Weird Monday

Egy fura, mondhatni extrém hétfőn vagyok túl. Ugye említettem, hogy Juditékkal találkozom reggel és indulunk egy kis shoppingolásra Parndorfba. Úgy terveztem persze, hogy igazából mindenem van, nem veszek semmit… 😀
De ahogy ez lenni szokott nagyjából 20 percig tartott. Illetve addig amig a Lee Cooper márkaboltba be nem szabadultam, és rá nem jöttem, hogy sógoréknál létezik rám való konfekció méret, ami szélességre is hosszra is kurvajól paszol, nem kell levágni, nem kell bevenni belőle…
Szóval sikerült is otthagyni kb. 90 jurót 3 nadrágért, ami egyben sok, fajlagosan viszont elég baráti ár 🙂

Egy óra körül untuk meg a Parndorfi milliőt, miután harmadszor jártuk körbe. Judit egyébként vett magának kabátot, és egy szatyor édességet Lindt márka boltban.
Egyébként vettünk még egy tavalyi évados ferrari pulcsit a Pumában, meg pár marék zoknit hozzá 🙂

Ami a legdurvább volt, hogy Parndorfban az emberek 70%-a magyar volt, 20% szlovák, a többi osztrák…
Normálisan is sokan szoktak lenni, mert hogy közel van a határhoz, meg minden. De az eladók kérdezték Zsuzsa nénit ( 😀 ), Judit anyukáját, hogy mégis mi a rákért van itt ennyi madzsarszki. Mondta hogy munkaszüneti nap van, és így ráértek általjönni a Rábán, meg a Rábcán, no meg a határon.

Szóval egy óra körül megindultunk A Südi SCS felé, mert hogy az milyen jó meg milyen nagy.
Valóban sikerült egy órát mászkálni a semmiért, amig kitaláltuk hogy hol eszünk. A választás végülis a New Italian Ristorante csodálatosan kevert nevű helyre esett. Viszont marha jó volt a pizzájuk. Szokásosan négysajtos pizzát kértem, mert abból rosszat sehol sem ettem, igaz két egyformát sem.

Aztán Judit apukája fáradt volt, és inkább vissza ment a kocsihoz. Mi pedig elindultunk Judit nővérének fehér neműt válogatni. A megkötés annyi volt hogy Skinny legyen. Ez könnyen teljesíthető volt.

Aztán jött a nagyobb falat, táskát kellene venni. Ami végülis nem sikerült a megfelelőt megtalálni. Így egy swarovski karkötő lett helyette 🙂

Végülis megindultunk 4 körül Südből, és háromnegyed ötre ismét magyarföldön voltunk. Írtam is hirtelen pár smst, meg telefonálgattam. Hatkor már kiszálltam a kocsiból Budaörsön, és onnét bkvs segédlettel mentem hazáig. Móricztól gyalogoltam egy megállót, hogy belenézzek a XI. kerületi ’56-os megemlékezésbe.

Aztán villamossal Batthyány térig, ott már nagyon sokan voltak, és a rendőri jelenlét is volt rendesen. Közben felhívtam anyukámat elújságolni neki a dolgokat.

Hét elött nem sokkal csuktam be a lakás ajtót. Aztán telefonált Andorka hogy érkezik pestre. Persze leszállsz Népligetben, és metróval eljössz Nyugatiig.

Aztán jöttek a hírek, hogy Operánál áll a bál, Molotov koktélok, kocsi borogatás, könnygáz és tömeg oszlatás.
Jó hát kilencre érkezett meg Nyugati térre. Addigra a rendőrség már műveleti területté nyilvánította a területet. A 4-6 osok ár nem jártak, a fellül járó lezárva, a körút mindkét oldalán rohamrendőrök, páncélban és minden ilyesmiben és még az eső is szakadt.

Mit volt mit tenni, taxit hívtam és eljátszottuk a szöktetés a Szerájból cimű játékot. Andort felhívtam hogy a Nyugati téri meki elé jöjjön, addig mi Podmaniczkyn megfordultunk, megálltunk már ugrott is be és go. Elinnét a retekbe mert a végén még balhé lesz. Volt is egyébként, mert Kicsi amikor jött Morrison’s 2be, már a tüntetőket az aluljáróba leszorították.

Lepakolás után, fogtuk magunkat és átmentünk Morrison’s 2be. Körbe vittem Andorkát, bemutattam mindenkinek, majd pedig az ingyen sörünket fogyasztottuk. Találkoztunk Katival, Francesco egyik exével, és a barátnőjével. Ők egy asztalnál ültek 2 pasival. De ahogy megjelentünk, nem preferálták az urakat tovább, inkább velünk trécseltek, amit az urak rossz néven is vettek.

Közben Jamie Winchester – Hrutka Róbert – Giret Gábor trió unplugged koncert volt. Ezért a klub teremben nem lehetett zenélni a koncert végéig. Csak rémHírTv ment, amit Dávid nézett aggódva, hogy ki nyissa-e Morri1 et vagy ne. Végülis kinyitotta.

Koncert végén, pedig indult a bulájolás. Megint a múlthét szerdai felállás ment. Apesz zenélt, én fényeztem.
Bár most rájöttem a fénypult még pár titkára, és így kezd kurvára tetszeni a dolog 😉

A fények és a zene tökéletes összhangjával csináltunk pár olyan húzást, amikor sikítva tomboltak. Nincs is ennél jobb. Persze volt olyan is amikor csak öten voltak bent. Mondjuk nem tesz jót, hogy a nagy tánctéren nem hogy ugyanolyan zene megy, de gyakran ugyanazok a számok is…

Végül taxit hívtam, és átnyarlagtunk egybe, Ákossal, Schiptyvel és Andorkával. Nem voltak kevesen, de azért olyan sokan sem. Frida nem kicsit volt berugva hanem nagyon és így a nyakamba ugrott, amikor nem állta teli talpon ennek eredménye képpen sikerült a 2. asztalnál a tömeg közepén padlót fognunk…
Meg sem érkezem, és megerőszakol egy tüzes svéd a padlón… 😀

Francesco és Barbi is lent voltak. Kellemesen illuminált állapotban főleg az előbb elmített személy. Zárásig maradtunk. Áki bácsi taxiját megvártuk, majd Kicsivel és Andorral neki indultunk hogy akkor most sétálunk Nyugatiig. De már járt 4-6 os. Lekísértük a hölgyet a metróig, de mivel csak öt óra körül érkezett, így majdnem elaludt a vállamon. Megkért, hogy kísérjük haza, de arra gondoltam, hogy a már amúgy is álmos Andorkára való tekintettel ez ember kínzás lenne, így nem történt meg. Viszont felajánlottam hogy felhívom 10 perc múlva amikor le kell szálnia. Ez így is volt. Már fél álomban volt, amikor felhívtam, de hallottam ahogy hazaért. Sőt még azt is amikor elkezdett fürödni… Mondjuk milyen már telefonnal fürödni, mindegy 😀

Sikerült hat körül lefeküdnöm, és egy körül kelnem. Ami annyit tesz, hogy 3 órája vagyok most ébren…

“Weird Monday” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. na szép a hétfődbe már bele sem teszel? pedig ha jól emlékszem találkoztunk~:P de nem baj… végül is meghívót is utólag kaptam meg valami rövidített változatot~:P

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.