Ebből kellett volna egy modoros reklámot készíteni

Körbejárta a netet a Rasszizmus szívás című valóban rasszizmusra, uszító, c-tipusú állampolgárokat mosdató, a többségi társadalmat meglehetősen “objektíven ábrázoló” alkotás.

Ezeknek a csodáknak mindenféle ellenfilmei jelentek már meg youtube szerte, van amelyik kifejezetten vicces, van ami a vulgár rasszizmus keretein nem képes kilépni, viszont egy csodás viszontválasz filmhez témát szolgáltathattam volna ma. “Ebből kellett volna egy modoros reklámot készíteni” bővebben

Mi is a valódi baj a 2011-es DJMAG Top100 eredményével?

Először azt hittem, csak nálam váltott ki szélsőséges indulatokat, de gyorsan kiderült, hogy mind magyar, mind nemzetközi berkekben nagy hullámokat vert a tegnap este napvilágot látott 2011-es DjMag Top100 eredmény. De miért is van ez?
Azért, mert letaszították a királyt a trónról? Nem, ennél sokkal többről van szó, de lássuk csak tételesen.

Örülnék neki, hogy ha valakinek véleménye van az a balfaszozáson, a kurvaanyázáson, meg személyeskedésen kívül mással is elő tudna állni. Úgysem fog az ilyesmi kikerülni.

“Mi is a valódi baj a 2011-es DJMAG Top100 eredményével?” bővebben

Élelmezési helyzet Magyarországon 2011

Sajnálatos folyamatok zajlottak és zajlanak a hazai mezógazdaságban, és az élelmiszer iparban. A 89-es rendszerváltozás (nem, nem váltás) magával hozta a privatizációt, es a TSZ rendszer megszűnését, valamint a multinacionalis vállalatok beszabadulásáat a piacra. (Kimentek a tankok bejöttek a bankok, szoktuk mondani).

A folyamat pedig tovább erősödött az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal, amelynek eredménye képpen kiskereskedelemben megjelenő hypermarketek egymással versengve szorítjak le az élelmiszerek árát, ami magával hozta a minőseg romlást, és a sokszor rossz minőségű külföldi importot.

A külföldi import miatt nem azért fázik az ember háta, mert hogy fujj nem jó a szlovák sör, vagy a román alma, mert ezzel maximum közgazdaságilag van gond, mint élelmiszer nincs.

Viszont, amikor több ezer kilométerről hozott gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, akkor felmerülnek élelmiszer biztonsági kérdések. Arról nem is beszélve, hogy különböző gyorsérlelő eljárásokat használnak az ilyen terményeken, mivel nem napon értek meg, hanem például érlelő gázon, a vitamin tartalma elmarad a helyben termeltektől. Ezenkívül még vannak más előnyei is a helyben termelt élelmiszereknek, mint például ökológiai lábnyomunk csökkentése, és a világgazdaságtől való függésünk csökkentése is.

Hogy ez utóbbi miért is fontos?
Mondok egy jó példát rá, a közel múltból ez pedig a cukor ár megugrása. A történet, szintén a rendszerváltozástól indul, amikor is 12 cukorgyára volt az országnak, ma már csak 1 üzemel, és az is külföldi tulajdonban van. Mivel az EU kölcsönt adott Braziliának, amit ők cukorban törlesztettek, így az EU-ban felesleg alakult ki, ezért bevezettek egy szigorú kvóta rendszert. Ez egészen addig jól is működött, amíg a Líbiai forradalom kirobbanása miatt nem állították le az EU-ba történő cukor exportot, hogy helyette a cukornádból bioetanolt gyártásanak. Emiatt nekünk és a féle EU-nak más forrásból kell beszereznünk a cukrot, csak éppen másfél szeres áron… Ami megnyugtató, hogy nem csak mi voltunk ilyen marhák, 5 olyan uniós ország van ahol egy cukorgyár sem maradt. Itthon, a megemelkedett árak miatt elkezdtek mozgolódni a kapuvári gazdák, hogy az ottani gyárat újranyissák

Valójában a nem túl előre mutató folyamatok ellen egyetlen dolgot tehetünk, még pedig azt, hogy megválogatjuk, hogy hol vásárlunk. Én személyesen törekszem arra, hogy ne multinál vásároljak, hanem munkába menet, vagy ebédszünetben megállok a Kolosy téri piacon és onnét szerzek gyümölcsöt, illetve zöldséget. Vagy olyan helyről rendelek kaját, amiről tudom, hogy csak itthoni gazdaságokból szerzi az alapanyagot. Amennyiben mégis valami nagyobb bevásárlást hajtok végre törekszem rá, hogy hazai tulajdonú üzletláncban tegyem ezt, pl én CBA láncot preferálom, bár hozzátenném, de nem ők az egyetlenek, de az ú üzleteik vannak nekem elérhető távolságban.

A másik probléma amiről még szólni szeretnék az a földvédelem kérdése.
Tudjuk, hogy igen jó termőföldjeink vannak, nem hiszem, hogy kellőképpen tudatában lennénk a fontosságának a következő évtizedekre nézve. Ugyanis, a bolygó lakossága megállíthatatlanul növekszik – bár egyesek szerint valahol 8 és 9 milliárd között ez meg fog állni, meglátjuk – így a növekvő élelmiszer igényt valahonnét ki kell szolgálni. Az egyik kitörési pont lehetne számunkra mezőgazdaság felélesztése, ugyanis nem rég a parlamentben az egyik vitanapon elhangzott, hogy a potenciális termőterületeinknek kb. 13%-át használjuk ki, a nagyrészük műveletlenül áll. Önmagában a teljes kihasználásával eltudnánk érni, hogy önellátóak legyünk az élelmiszerre nézve, és exportra is bőven futná.

A gond csupán az, hogy ez nem csak nekünk tűnt fel, hanem a környező országok lakóinak is, így különböző zsebszerződésekkel, és trükkökkel jutnak hozzá külföldi állampolgárok hazai földekhez, már így a moratórium lejárat előtt 3 évvel is. Ez egy olyan dolog, amit nem szabad hagyni. A földek idegen kézbe adását, pedig minden módon meg kell akadályoznunk.

Egy kis szakmázás xw9400-al

A történet ott indul, hogy szegény kis szerverem már elég régóta rötyög bent abban a csúnya nagy cocialista tömbházban, ahol a magyarországi szerverek túlnyomó része található, és amit szokás BIX-nek, és ISZT-nek is nevezni (bár egyik sem fedi a teljes valóságot, de most ezt nem tárgyalnám ki).

“Egy kis szakmázás xw9400-al” bővebben

Félinformációs világkép

A múlt héten ültem a napi úszás adagom leküzdése után a szaunában és egy idősebb úrral beszélgettünk, majd valahogy kilyukadtunk a kényes pontoknál, és elkezdtek Horthy gyalázó dolgok ömleni az illető szájából…

Nem igazán akartam félbeszakítani, hagytam, hadd mondja el a magáét, majd legközelebb, ha kevésbé lila fejjel adja elő, elmondom neki a teljes valóságot.

“Félinformációs világkép” bővebben

Mégis az utolsó tánc

Jó ideje terveztem, hogy Faithless-t megnézem élőben, mivel több nagylemez és számtalan maxi van tőlük a polcomon. Valamint, úgy gondolom, hogy jelentős hatásuk volt az elmúlt 15 évben a modernnek nevezett tánczenére, és az elektronikus zenei scénára.

Ennek örömére március 16.-án, ahogy végetért a nagy ünnepi hétvége meg is rendeltem két jegyet a koncertre, mivel Zsuzsinak megigértem, hogy megyünk.
Metálvilla. “Mégis az utolsó tánc” bővebben

Valóra vált álom

Tegnap este Becketts-ben ugrott be egy érdekes momentum, még a középiskolás éveimből.

Középsuli alatt volt egy kávézó ahová jártunk, suli előtt, után, közben, ritkán pedig helyette. Persze, akkoriban még csak forrócsokizas ment, legalábbis részemről. Köszönhetően annak, hogy anyukám arra nevelt, hogy a kávé fujj rossz és egészségtelen.

Viszont, néha az ember kezébe akadt az árlap, és a csúcsok csúcsa, az überálesz a listán, amin mindig morfondíroztam akkoriban, hogy vajon milyen is lehet, az az Irish coffee volt. Ír whiskey, kávé barna cukorral es tejszínnel… ínycsiklandozóan hangzott, amikor az árlapon nézegettük, és persze sosem probáltuk ki.

“Valóra vált álom” bővebben

Valamit tudnak az életről

Délután amikor áthaladtam a nyugati téri aluljárón elcsodálkoztam egy pillanatra, mint egy kisgyermek. Egy gitározó középkorú urat táncolt körbe öt, a ruházata alapján erősen hajléktalan pozitív illető, a kellemes, szolid fagypont körüli hőmérsékletben, felszabadultan, mosolyogva.
Miközben én az aktuális gondjaimmal voltam elfoglalva, mint hogy inkasszó van a számlámon, holnapig él a cégem társasági szerződése, ügyvéddel kell találkozni, telewiwet javítani, stb stb stb.
Lehetséges, hogy ők tudnak valamit az életről, amit én nem?

Egy hajszál

Elválásunk után vonatomra szállva,
Ősz hajszált rejtett fekete garbóm válla.
Szőkéhez vagyok szokva mostanában,
De édesanyám ilyet hord már, az ő korában.

Tartom kezemben, s vizsgálom lelkesen,
mint, ki sosem tartott kezében egyet sem.
Barnától fakóig váltakozik rajta színben,
Tudom, sok a verejték ebben a mély, ősz fényben.

Ablakból kihajolva ujjaim közé fogtam,
S úszott a szélben, ahogy erősen tartottam.
Verődött fel-le, s még százszor, meg ezerszer,
mint a jó anyám, kit az élet próbál, és elver.

Elengedtem, végül Szárszó előtt nem sokkal,
Tovaillant, s már pihen, tán kövek közt, az ágakkal.
Én jól tudom, nem méltatlanul visel ősz koronát,
Ki derekasan nevelt fel, s kiállt ennyi próbát.

Utána meredek, fájó szívvel, mikor így elválunk,
Kalauz füttye szól, mikor kérdezed újra mikor látunk.
Más felé járok mostanság, haza ritkán visz már vonatom,
De, sosem felejtem, mit kaptam tőled, anno, otthon.

Az éjszakázás tényleg pusztít?

Az előzőekben említettem, hogy nem kimondottan sikerült teljesíteni az ideálisnak mondott alvás mennyiséget a tegnap éjszaka folyamán, legalábbis a korábbi bejegyzés szellemében. Viszont, ennél is borzasztóbb felfedezést tettem ma.

Hétfő éjfél és hajnal 1-kor körül még itthon borotválkoztam, mielőtt beszálltam volna a taxiba, és átrepültem volna egy közeli városba hozzá.
Este 6-kor pedig amikor hazaértem, és a tükörbe néztem kb 3 napos borosta volt rajtam.

Ennyit jelent, az, ha egy este nem alszom?
Vagy az egész napos meeting miatt indult ilyen erős növekedésnek az arc szőrzetem?
Vagy ez is a SCRUM bűne? 😀

Gyerek száj…

Pár perce olvastam, a mindannyiunk által látott, pünkösdi Szabadság-híd Turuljáról leugró férfi családjával készült interjút itt.

Ő az apukám. Nagyon jó ember volt. Írjatok róla valami szépet.

Szólt a mondat, ami után elmosolyodtam, majd elszorult a szívem, és a következő levegő már könny formájában jött ki…

Ilyen is régen volt velem…

A szangvinikus, és a hazudozó

A szangvinikus személyiségtípus, a szakirodalom szerint hajlamos arra, hogy a történeteket kiszínezze, a valóságtól elrugaszkodva, az objektív tájékoztatás elvét – hogy, politikailag korrekten fogalmazzak – felrúgva, a történteket máshogy mutatja be.

Ez a kiszínezés, alapvetően nem káros. Sőt, önálló műfajként, mint standup comedy él és virágzik nagyon régóta. “A szangvinikus, és a hazudozó” bővebben

Reggeli konklúzió

Ma reggel roppant fontos, mondhatni forradalmi felfedezést tettem.

Mostanában ugyanis szinte életvitel szerően szoktam valamit kezdeni magammal ébredezés közben, legyen ez akár mondjuk a csodás fém súlyzóim, akár a mellizom erősítő szépségem, akár felülés, mint olyan. A csukló sérülésem, vagyis a csonthártya gyulladásom detektálása óta, az első kettőt hanyagolni vagyok kénytelen, így ma reggel is maradtak a felülések.

Fejfájás

Node, nem polírozni akartam magam. Ámbátor, most már ismertetném a problémát. “Reggeli konklúzió” bővebben

Megéri jónak lenni?

Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.

Persze, meg a jó elnyeri jutalmát, boldogan éltek, amíg meg nem haltak, szól a bullshit mesék vége klasszikusan. A valóságban pedig ez valahogy sosincs így. De mindegy, teszek még egy utolsó próbát, más út úgy sincs igazából.

“Megéri jónak lenni?” bővebben

A legnagyobb csoda, a legtermészetesebb

Miután végeztem ma az irodai dolgaimmal, jöttem kifelé az épületből és éppen a mindennapi gondjaimmal voltam eltelve, miszerint, milyen volt a mai tárgyalás, mit kellene most csinálnom, holnap honnét folytassam az irodai dolgaimat, melyik melómat csináljam ma otthon este. Majd jöttek az ilyen egyszerűbb dolgok, mint hogy kellene vacsorázni, de vajon mit, és hol. Mi lenne, ha csak szójatejet innék vacsorára, vagy inkább egy gyros, vagy netán egy jó sajtburger… “A legnagyobb csoda, a legtermészetesebb” bővebben