DoclerHolding ismét alkot, és korrekt a HR cégekkel. Vagyis majdnem

Mivel negyedik hónapja nem volt semmi Doclert érintő téma, ezért ma következik egy. Nem én kerestem, hanem rámtalált a sztori. Ugyanis ma ebédnél az egyik új kolegám mesélte, hogy nem rég megkeresték a Doclertől, és nem túl korrekt módon…

Kalandom Dolcerrel

Megkértem, hogy írja meg pontosan mi és hogy történt. Vagyis most a hétvége előtt ismét következik egy olvasói levél.

“DoclerHolding ismét alkot, és korrekt a HR cégekkel. Vagyis majdnem” bővebben

Jasminos / EOS-os interjú

Most kaptam MSNen, egy logot, amiben valaki mesél, az egyik közelmúltban történt interjújáról a Jasmin Media Group / Docler Team / Duodecade / WebFunTeam / EOS Models / EOS Institute cégcsoportnál.

A maga vágatlanságában, hadd jöjjön:

[10:17] bemegyek az ajtón, egyből egy biztonsági faszi kérdezi, hogy ki vagyok, hova jöttem, milyen pozícióra, és kéri a személyimet
[10:18] ad egy kártyá, jön egy köpcös emberke, aki a fejlesztési vezető vagy mi
[10:18] az átkísér a másik lépcsőházba, persze ott is kamerás a kapucsnegő, aztán bemegyünk 2 üvegajtón és leültet
[10:18] majd
[10:18] bekapcsolja az álványon álló kamerát
[10:19] azt hittem beszarok
[10:19] és akkor kezdődött az interjú
[10:19] említett referenciát, valami orgazmusos weboldalt
[10:19] hehe
[10:20] meg mondta, hogy 9től 6-ig van a munkaidő, és csak a wc-ben nincs kamera
[10:20] mondta küld tesztfeladatot
[10:20] küldte, de basztam rá
[10:20] hányinger az egész

“Jasminos / EOS-os interjú” bővebben

Docler Teamről – levél

Régen írtam Jasmin témában. Történt ez főleg azért, meg különös képpen nem foglalkoztat már a dolog. Másrészt, most az ilyen mellékinfókat miért osszam meg mindenkivel, hogy több mint 30 fejvadász cég dolgozik nekik, és nem találnak normális munkaerőt.

Node, a lényeg, múlthéten kaptam egy volt Docler Teames dolgozótól egy levelet. Majd az írója hozzájárult, hogy publikálom. A közjó érdekében pedig kihagyom belőle a neveket 🙂
(apróbb elírásokat javítottam benne, amire volt energiám)

Szóval, most ez fog következni:
“Docler Teamről – levél” bővebben

Jasminos per második felvonás

Igen, hurrá megvolt. A napom nagyrésze ráment.
Nem megyek igazából részletekbe. Csak azt magyarázza el nekem valaki, hogy miért vannak olyan emberek, akik azt hiszik a törvényen fellül állnak?
Mindegy, amikor simaszkosok visznek valakit bilincsbe verve bírósági tárgyalásra az majd jó móka lesz mindenkinek 😉

Tehát ilyeneket kérdeztek, hogy “Jasminos per második felvonás” bővebben

Tegnap este

Ebből a postomból kiderül milyen volt a The Walrus és a Live Large koncert a Menta Teraszon. Hogy utánna hová mentünk miniszoknyás csizmás, szexiharisnyás Hannával. Aztán mesélek majd Lola szép hangjáról, Palcsó Tomi csillogó öltönyéről, és hogy mennyire volt tegnap este józan… “Tegnap este” bővebben

Hotfix, meg anyád.

Nyah, tegnap skodálatos ex/jasminos sörözést tartottunk ismét, annak örömére hogy Gabz, TLoF és ys lelépett a cégtöl. Szenvedéseink helyszíne jelenleg a Sport söröző névre hallgató kedves hely volt.

Node, 9 után úgy döntöttünk Misivel, hogy húzni kellene, de elötte betolunk egy gyrost arcunkba, majd ez így is történt. Időközben kaptam egy smst Francktól, hogy valami súlyos gond van az egyik oldalunkkal, nézzem már meg. Mondtam, hogy otthon offline vagyok, de beugrom az irodába, azt mondja, nem mondja hogy jöjjek be.
Mindegy, bejöttem, mert én ilyen szorgalmas, és önfeláldozó vagyok. Kb 2 perc volt megjavítani a design szétesését, amit az oldal szerkesztői által túl hosszúra írt gomb felirat okozott…

A $title volt a commit üzenetem este 9:37:11 kor.

Tonight

A ma esti szolid sörözés végülis hajnali fél 4ig tartott… 🙂

Úgy indult ugyanis, hogy elvileg 7-re mentünk volna Fanyűvőbe. Nekem egy kicsit elhúzódott a munkám az irodában, ezért úgy gondoltam majd 8 körül elindulok. Ellenben az időjárás más véleményen volt, mivel aznap volt ilyen szép esős, viharosan szeles, nyálkás undorító szar idő.

Így háromnegyed kilenckor jöttem le az irodaházból, és kezdtem el slattyogni Lehel tér irányába, és közben Judittal cseverésztem telefonon, majd WBben érdekesen ismerős arcokat véltem felfedezni. Gyakorlatilag a teljes brigád itt kötött ki, mivel Fanyűvőben valami nyögdíjjas rendezvény volt.

Az est két hőse számomra Timi és Judit.

  • Timi azért mert felhívott, hogy aggódott értem, hogy nincs-e bajom, megvagyok-e, nem áztam-e meg, és minden hasonló. És ez nagyon jól esett.
  • Judit pedig azért, mert hozott nekem este 10 kor párnát a Budaörsi IKEAból… 🙂

Amit sajnáltam, hogy Lippinek lekellett lépnie, az okát pedig mégjobban sajnálom, és innét kívánok jobbulást édesapádnak.

Aztán, még megtudtam, hogy Papszi nem akkora összeget kapott a cégből, mint amennyi közszájon forgott. De most már van elsőkézből lévő authentikus információm, amit némiképpen azért beárnyákol mindkét részről némi vér aldehid szint…

Nos szóval WBben, nagyságrendileg fél 3ig lehettünk. Az utolsó 2 órában viszont mélyenszántó beszélgetést folytattunk nagyjából 5en. ( Wanda, Ziona, Papszi, Vudu és jómagam. )

Ezek után úgy határoztunk, hogy bizony neki indulnánk a nagyvilágnak, meg úgy hazafelé, és minden hasonló. Majd hastájékon némi nyomást éreztem, amit szokás éhség érzetnek titulálni, ezért Zióval betértünk Szerájba, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy valami erkölcstelenül finomat, és egészségtelent tömünk magunkba. Ami gyakorlatilag bármi lehetett volna, ami török kaja. Viszont mivel nem volt már csirke husuk, ezért maradt az Orman Kebab, azaz zöldséges pulykaragu rizzsel 🙂

Végül amikor kijöttünk, nem éreztem már jól magam ahhoz, hogy tovább beszélgessünk, mert erős “telezabáltam magam, álmos és fáradt vagyok, holnap meg meló” érzés urakoldott el rajtam, szóval Vígszínház elött gyors búcsú, bepattan taxi és home.

R.I.P. – hcs

Vudu blogját olvastam, és hátra hököltem.
Más az amikor statisztikát olvasol, hogy ennyi és annyi ember hal meg havonta.
Megnézed a gyászrovatot, csóválod a fejed stb, és teljesen más az amikor valaki olyan megy el, akivel dolgoztál együtt, akivel éjszaka közepén kergettél bugot, és szivtál együtt.

Nyugodj Békében hcs.

Szakmailag elégtelen

Egy mókás dolog történt ma…

Ma nevezték ki a harmadik vezető beosztású személyt azokból sitebuilderekből & designerekből álló csapatból akikkel a Jasmin Media Groupnál elkezdtem dolgozni, és kilettek rúgva.
Szerintük szakmailag egyikünk sem felet meg.
Érdekes…

Sleep

Nem kicsit kész vagyok.
5-kor azt mondtam mindenkinek a csoportomban, hogy lehet haza húzni, van aki azt sem várta meg és már elöbb eliramodott… Mindegy, ez van.
Szóval meló után söröztünk egy kicsit ilyen jasminos, volt jasminos kolegákkal, és most igy konkrétan a monitorig sem látok el… Távolból a fürdőben készülödö kád forró víz hangját hallom. Beveszek némi antioxidánst, és megyek is aludni, hogy holnap reggel egy fess, ruganyos léptű fiatalemberként vehessem fel újra az igét, és az igát 😉

Game Over

Nos szóval nézzük mi történt ma.
A történet úgy indul, hogy a vezető beosztásúak a cégnél 3 napja ingerületk, ideges, frusztráltak és nyúzottak voltak.
Az okát csak sejtettük, de pontosan nem tudtuk egészen ma délutánig.
Tegnap este az egyik vezető mondta, hogy ma nyakazás lesz, de ne mondjam el senkinek. Tehát tartottam is a pofám.

Reggel éreztem, hogy kritpa hangulat lesz ma, ezért full feketébe öltöztem.
Fekete öltöny, fekete ing, vörös nyakkendő.

Szóval, ma délután negyed 6kor bejött a munkaügyi felelős, elvitt a csoportból 6 embert (winston, joci, eabris, ak85, wanda és én) akik választhattak, hogy közös megegyezés alapján húznak a bús picsába, vagy rendes felmondást akarnak.

Ha jól tudom rajtam kivül mindenki az elsőt választotta, én mondtam, hogy nem vagyok hajlandó, engem rúgjanak ki.

A kilépő papírjaimat a zsebemben hordott céges promó tollal véstem alá a cinizmus kedvéért, viszont korrektek voltak, május 6-ig állományban maradok, és kifizettek másfél hónap bért, és ki nem vett szabadságot.
Ez igy korrekt, mert most kb 400.000 forinttal a zsebemben mászkáltam egész este…
Egy nappal azután hogy felvettem a múlthavi járandóságom. Oh yeah.

Egy dolog nyugtat, hogy a főnököm meg akart tartani, de a tulajdonos személyes kérésére lettem kirúgva, ergó nem szakmai döntés született, ha bár a papírjaimban ez áll, amit úgyis leszar mindenki.

Tehát ez van, Kellemes ünnepeket mindenkinek.

Ez valami újnak a kezdete.

Viszlát Jasmin Media Group, viszlát kollegák, barátok hiányozni fogtok.
Kitartás.

Nightmare

Kellemes aludni menni azzal a tudattal, hogy a site amin dolgozol, éppen darabokban fekszik.
Az SQL szerverek éppen az utolsó I/O jukat lehelik, és nem tudják kiszolgálni a juzereket.

Ellenben nem az én dolgom, nem férek hozzá, nem tudok ránézni sem.
De tudom, hogy profikkal dolgozom, akik értik a dolgukat.
Jó munkát srácok, remélem alszotok még ma éjjel.

devel Unknown CONNECT: Can't connect to local MySQL server
through socket '/var/run/mysqld/mysqld.sock' (2)
flgw-free-0 	Critical 	THREAD_CHECK: IO thread stopped
flgw-member-0 	Critical 	THREAD_CHECK: IO thread stopped
flgw-free-1 	Critical 	THREAD_CHECK: IO thread stopped

Dilemma

Vajh miért van az, hogy valaki lelkiismeretesen végzi a munkáját, annyira mintha magának csinálná, és ezért akarják kirúgni?

Amikor ugyanannál a cégnél vannak olyanok, akik saját bevallásuk szerint hosszú hetek óta nem végeznek érdemi munkát…

Eddig is tudtam, hogy a világ nem logikus, de ennyire.

Lehet, hogy nekem is szarnom kellene az egészre, nem a lelkemre venni, hogy súlyos pénzek forognak kockán egy-egy fejlesztésünkön, és paranoiásan arra figyelni hogy minnél kevesebb leállással fejlesszünk, ha már nincs teszt környezet.

Esti mese

Egyszer volt hol nem volt, egy Internetes szolgáltatásokkal foglalkozó cég.
Dolgozott ott egy srác, akinek feladata volt, hogy uj weboldalt építsen, a régieket karbantartsa, együtt dolgozzon flash programozókkal, animátorokkal, php és adatbázis programozókkal.
Történetesen ez a srác szeretett pörögni, és nem tökölni a problémák megoldásán, – főleg hogy ha adott esetben súlyos pénzekről van szó – hanem megkeresni a megfelelő embert a probléma megoldásához, és közösen a lehető leggyorsabban megoldani.

Ezzel sokáig nem is volt gond, mivel egy szobában lehetett a feletteseivel, és pár szobára a programozóktól. Sőt volt olyan hónap, amikor közvetlenül a programozók mellett dolgozott, az volt neki a mennyország.

Történt azonban a szörnyű eset, hogy a szinten bellül a lehető legtávolabbi irodába költöztették heted magával, és ez a távoli iroda véletlenül a tulajdonos irodája mellett volt, aki szeretett nyitott ajtónál dolgozni.

Mivel főhősünk külön irodában volt a feletteseitől, gyakran kért verbálisan iránymutatást, valamint a lehető legtávolabb a programozóktól is, és ezért gyakran bizony a tettek mezejére lépni, és neki indulni a szépen dekorált folyosó rengetegének, egészen a megváltást jelentő ajtókig.
Történt pedig, hogy egyik nap a tulajdonos nem volt éppen a legrózsásabb hangulatban, és szöget ütött a fejében, hogy ez a kisbuzi mi a faszt ugrál itt ki-be az irodába és mért nem dolgozik.
Emberünk kézen-közön meglett intve azért, mert merte a munkáját, végezni becsületesen, időnként erején fellül is, és ehhez kiment az irodájából napjában sokszor.
Csak annak köszönheti, hogy még szék van a segge alatt, hogy az érintett vezetők kiálltak mellette.

És bizony gyerekek, vannak olyan szerencsés emberek, ennél a mesebeli vállalatnál, akik hosszú hetekig nem végeznek effektiv munkát, ellenben meghúzzák magukat, és ez teljesen természetes…
Itt a vége fuss el véle.

Természetesen a fent említett történet egy ősi inka anekdóta, valóság tartalma konvergál a nullához, ezen fellül fikciókon és nem valós életből vett sziutációkon alapul.

Lássuk most az alap helyzetet az iró saját szája szerint.

Olyat mindannyian láttunk már, hogy valakit azért rúgtak ki, mert keveset dolgozott.
De hogy valakinek azért lóg Domoklész kardja a feje felett, mert túl sokat dolgozik, az egy kicsit meredek.

Valóigaz, túl komolyan veszem a munkám és sokszor lojálisabb vagyok a céghez mint saját magamhoz, mindent úgy csinálok, mintha magamnak csinálnám, és ennyire veszem komolyan a feladataimat.

De ma rájöttem, hogy nem éri meg.

A cég vezetés nem tetszését váltotta ki az, hogy sokat kijárkálok az irodából. Pedig nem cigizem, a kávé gép kreditjeimben is ma kezdtem meg a februári adagom és hevenyes hasmenésem sincs. Tehát nem saját szórakozásból járkálok ki, hanem mert valami fontos dolgot kell elintéznem, pl. éppen áll az egyik oldalunk, vagy legalábbis egy része.

Ha ezért megrovást, és figyelmeztetést érdemlek, ám legyen.
De, akkor inkább tovább állok, olyan helyre, ahol megfelelően értékelik az erőfeszítéseimet.

Ellenben jól esett, hogy a főnököm, és a vezetők akikkel dolgozom kiálltak mellettem.

Promotion

Ez a hét úgynéz ki, már csak ilyen.
Ma is nyilvánosságra hoztak egy vezetői döntést, aminek a bekövetkeztét már előre lehetett sejteni.

A ma egy új fönökkel gazdagodott az amugy sem egyszerű a felettem tornyosuló vállalati hierarchia.
Syke mestert kinevezték a sitebuilderek fönökének, a januárban távozott lippije helyére.

Szakmailag mindenképpen jogos a kinevezés, és lássuk be ő volt a rangidős.

Hogy szarul esett-e? A racionális elvek dacára, igen.

De, ez most teljesen más lapra tartozik.

Egy dolog dühít marhára. A kinevezéskor valaki hatalmas elégtételt érzett abban, hogy nem engem neveztek ki, hangosan tapsolt (egyedül a szobában), és dicsérte hogy igen megérdemelte, pedig sosem dolgozott vele egy projekten sem…

Mióta megtörtént a szegmentáció tudom, hogy nekem nem En General shitbuilder vezető szerepet szántak.
Ezt igazából nem is bánom. Bár a státusz jól esett volna.
(Igen, pont annyit ér, amennyit a vörössel nyomtatott bilog, de akkor is.)

De, megszerettem a subbrandes dolgokat.
Így nagyobb szerepet játszhatok az új kolegák betanításában, alap vetésben, a csoporton bellüli szabályok és elvek ismertetésében.
Az oldalak szerkezetének ismertetésben, azok történetével kapcsolatban, és hogy valami az oldalban miért ugy van ahogy nem logikus, hanem mert valamikor valaki azt ugy csinálta, mi megörököltük, és most ez van 🙂

Másrészt, szeretek ezzel a két új kolegával együtt dolgozni, be kell hogy valljam. Szakmailag és emberileg is kifogástalanok.
Csak ilyen emberekkel kellene bővíteni a csapatot 😉

Bulaj

Nos hát az van, hogy sikerült a fent említett időpontban hazaérkezni egy hosszú este után.
A ma este, WBben indult, ahol két esemény is egymásra csúszott.

Az egyik Fülöp Imi bucsúztatója volt, a másik pedig egy kártya party 🙂
Aki nem ismerte volna Fülöp Imrét, ő eredetileg a cégünk TGP (tídzsípí) részlegénél kezdett dolgozni, majd pedig kereső optimalizálással foglalkoztak többek közt. Imi aktív szereplője volt, az egyik oldalunk románra fordításában, ami nélküle nem sikerülhetett volna. A segítségét ezúton is köszönöm.

MilGárt kérdezgették arról, mi a titka a cégnél.

Nyilván ő is Always ultrát használ – csak nem akarta beismerni – de a saját vezetői poziciójával kapcsolatban a nyelvtechnika fontosságát hangsúlyozta.

No mindegy, a bucsubuli ugyérzem némi képpen érdektelenségbe fordult, mi pedig Gandival átmásztunk Morrison’sba as usual. Ahol meglepően kevesen voltak, pedig kb 11 óra volt már mire leértünk, elvileg élő koncertet adott két zenekar is aznap este. Az egyik a The Walrus volt, a másik pedig valami félresikerült emlékzenekar, akik valami mocsok mód szar zenét játszottak.
Közben persze Karaoke party ment, és Lippivel is összefutottunk. Ök is lejöttek bulizni, mert internet allitólag azt hazudta hogy ott aznap este funky buli lesz, ami éjfél után már igazolódni is látszott. 🙂

Most is megfogalmazódott bennem, aminek később hangot is adtam, hogy Lippinél rosszabb főnököt sosem szeretnék magamnak.
Nem tudom, Lippi mennyire emlékszel miről beszélgettünk a nagyterem bejárata elött, jól esett amiket mondtál, és igyekszem megfogadni a tanácsaidat 🙂

Az este folyamán kaptam egy smst, amiben választ kaptam egy nyitott kérdésere, ennek folyománya képpen ma estére kellemetes társaságom lesz, a holnapi napról nem is beszélve 🙂