Robert Miles

Tegnap Robert Miles napot tartottunk az irodában, ma reggel pedig arra a sokkoló hírre ébredtünk, hogy meghalt Robert Concina alias Robert Miles.

Tizenéves koromban talákoztam a számaival, és emlékszem, hogy magával ragadott. Emlékszem, hogy álltam Imre nappalijában és a cédék közül nem Tamarának tetsző Hip-Hip Boyz 3 cédét vettem le, hanem a csodás kék borítós Dreamland korongot. Emlékszem olyanra, amikor az album első száma a Children (dream version) forgott végtelenítve.

Éveken át nem tudtam szabadulni a zenétől és kerestem hasonlót, sikertelenül. Egyszerűen annyira utánozhatatlan volt, hogy bár születtek dreamnek kategórizált muzsikák abban a korszakban, mint a Seven Days and One Week vagy a Castles in the Sky nem jutottak el hozzám, de nem is lettek volna valószínűleg olyan hatással rám.

Évekkel később beszereztem kb. mindent, amit tőle kapni lehetett. A polcomon minden albuma megvan, sőt még az egyébként nem túl ismert Robert Miles in the mix is, amin a korszak ősi trance zenét pakolta egymásra az öreg Robert.

Úgy gondolom, hogy Robert Miles egy ismert, de jelentősen alulértékelt producer volt, nélküle valószínűleg sosem vált volna a trance azzá ami fénykorában volt.

Mindig is úgy tartottam, és ennek többször hangot is adtam – és tudom, hogy ez zenetörténetileg nem feltétlenül állja meg a helyét – de a trance Robert Milesal indult.

Nyugodj békében Robert.

Tartani magam a döntéshez

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem pszichológiai közelítésű asztrológiát tanulni a második évfolyam végén a nyári workshop előtt Rákos Péter elmondta a karaktervédekezések/karakterpáncélok ismertetése előtt, hogy ez a tudás megfogja változtatni a világképünket, máshogyan fogjuk látni a környezetünket, a minket körülvevő emberek viselkedését, jobban fogjuk érteni a motivációikat. Erre persze csak bólogattunk, hogy persze-persze hát ezért jöttünk. De valójában fogalmunk sem volt, hogy ez tényleg mennyire jól működő rendszer, és milyen betekintést enged emberi kapcsolatokba.

Ekkor fogadtam meg, hogy semmilyen tudással nem fogok visszaélni. Majd, amikor évekkel később elkezdtem a mágia útjára lépni, akkor szintén megfogadtam, hogy nem fogok visszaélni azzal a tudással és erővel, amit birtoklok. És nem olyan régen, amikor megkaptuk a átok/rontás levétel módszerét, és ezzel együtt az átkozás pontos technikáját is, akkor is megfogadtam, hogy nem fogok ezzel visszaélni és a saját önző érdekeim szolgálatába állítani őket. Pedig néha mennyire jó is lenne… “Tartani magam a döntéshez” bővebben

A világzenéről őszintén. Változik az ízlésem, vagy csak öregszem?

Éveken át viccelődtem azzal, hogy számomra a világzene az, amivel a világból ki lehet kergetni.

Ma pedig van csomó olyan zenekar, aki magát a világzene közé sorolja, és hallgatom a számaikat. Azért, teljesen nem változott meg az ízlésem, itt is van olyan bőven, sőt elég sok, amit nem hallgatok meg, és ami a mai napig idegesít az első hangtól kezdve, viszont tavaly az Everness fesztiválon és annak kapcsán számtalan ilyen előadót találtam.

“A világzenéről őszintén. Változik az ízlésem, vagy csak öregszem?” bővebben

Belvárosi kebab háború

Érdekes dologra lettem figyelmes nagyjából egy hónapja, és a helyzet azóta is változatlan.

A belvárosban egy korábban fagyizóként, majd shotbarként üzemelő kis helyiséget átalakítottak kebabossá, de nem olyan akármilyenné, hanem az egyik hálózat tagja lett, ahogy a legtöbb ilyen a városban. “Belvárosi kebab háború” bővebben

A negatív alapállásunk

A történet apropója több, mint egy éve történt, így gondoltam most már leírhatom a történteket. Túl a csillogáson című film premier előtti vetítésén vettem részt az Urániában, majd a rendezvény végeztével ahogy szállingóztak el az emberek, segítettünk összepakolni, így végül kaptunk pár tálca megmaradt cupcake-et. A fotós cuccaim mellett egy tálcányit hoztam el, és elhatároztam, hogy hazáig elosztogatom. Mivel nem lakom messze, gyalog 10-15 percen belüli a táv és a belváros sűrű részein vezet át, úgy gondoltam, hogy találkozom akkora embersereggel, akik ezt elfogadják.

“A negatív alapállásunk” bővebben

Megmaradni önmagadnak?

Azon gondolkodom, hogy vajon mi a helyes, az örök változás, vagy görcsösen ragaszkodni valamihez, amiről azt gondoljuk, hogy azok vagyunk.

Naplemente

A változás a hatását és időtartamát nézve sokféle lehet. Van ami rövidtávú, ami csak egy hangulat, majd hamar elmúlik, ez a minden csoda három napig tart effektus. Ez olyankor történik meg, szerintem, amikor valaki egy gyors és nagy változáson megy át. Amikor ketrecharcosból békepappá válik félnap leforgása alatt. Ennek a hatása nem gondolom, hogy hosszútávú lehet, pont azért, mert annyi újdonságot hoz magával az egyén számára, hogy nem érzi magát benne biztonságban, a környezete reakciói sem fogják visszaigazolni a hirtelen változást, és így egy idő után visszafog állni, majdnem oda ahonnét a folyamat indult. “Megmaradni önmagadnak?” bővebben

Gyász a parton

Itt ülök, ahol az elmúlt napokban a legtöbbet a Figueretes strandon, hallgatom a hullámokat és egy picit gyászos a hangulatom, két óra múlva indulok a reptérre és magam mögött hagyok mindent amit itt megszerettem és megismertem.

Nehéz elindulni.

Órákat ültem még a hotel halljában és tűnődtem, hogy elinduljak-e egy utolsó sétára. Olyan ez, mint egy utolsó ölelés, közelebb megyek mint kellene, csak hogy végül elváljunk. Végül lejöttem, mert mégis csak így kerek a történet.

image

De a part is éppen most felhősödött be, így legalább könnyebb lesz itthagyni. Ugyanilyen felhős volt aznap este is amikor először leültem itt.

Hát, Isten áldjon.
Remélem, még találkozunk.

A részvétről és az álrészvétről

Nem különösebben aktuális a dolog, maximum annyiban, hogy az imént láttam egy “celeb” rajogói oldalán egy kiírást, amiben a rajongó elpanaszolta, hogy az egyik hozzátartozója pár hónapja meghalt, és hogy csak ez a celeb tud azóta mosolyt csalni az ő arcára. Mire celebünk, egyébként kedvesen írta, hogy sajnálja, és kifejezte részvétét a rokonával kapcsolatban.

Elgondolkodtató, hogy mit is jelent maga a “részvét”?

Használjuk ilyen helyzetekben, és vágunk hozzá, ha személyesen történik egy erőltetett, búskomor ábrázatot. Erre vagyunk szocializálva, ezt láttuk, hogy ilyenkor ezt szokták az emberek csinálni. Talán magunk is elhisszük, hogy ezzel kifejeztünk valamit, vagy ezzel jobbá teszünk bármit. A részvét ugye azt jelenti, hogy részt veszünk valakinek a bánatában.

Most komolyan, attól, mert felveszünk egy ilyen komor ábrázatot, és azt mondjuk, hogy “őszinte részvétem”, akkor mi találkoztunk a másik ember gyászával?

Egy fenét, sőt! Ilyenkor sokszor elkezdünk beszélni, hogy de az én testvérem/apám/anyám/nagyapám/nagyanyám is meghalt ennyi és ennyi ideje, és tudom mit érzel. És ekkor már saját magunkkal vagyunk elfoglalva, és a saját gyászunkat szedtük megint elő. A másiknak pedig nem segítettünk, mert amikor a saját magammal foglalkozom, akkor nem foglalkozom vele, és ha már elmentem a temetésre, vagy találkoztam vele, és ezt megosztotta velem, akkor nem rólam kell hogy szóljon a beszélgetés, hanem róla. Nem azzal adok neki empátiát, ha előrángatok magamból olyan érzéseket, ami hasonlít az övéhez, mert azt nem empátiának, hanem szimpátiának hívják. Még akkor is, ha köznapi értelemben nem így használjuk.

A szimpátia az ógörög συμπάθεια (sumpatheia) szóból jön, amely szó szerinti fordításban együtt szenvedést jelent, míg az empátia az ógörög ἐμπάθεια (empatheia), ami magát az érzésben levést jelenti. Jól látszik a szavak eredeti értelme és jelentése, valamint a hozzájuk társuló téves köznapi értelmezés közti különbség. Az együtt szenvedéssel a másiknak nem lesz jobb egy hajszálnyival sem, mert addig ő nem tud elmerülni a saját érzéseiben. Amiben pedig el kell merülni, vagy előbb vagy később ahhoz, hogy a dolognak érzelmi szinten megoldása legyen.

Persze, el lehet fojtani, el lehet nyomni, le lehet a tudattalanunkba tolni, és nem foglalkozni vele. De ez elő fog jönni valamikor. Ezért jobb, ha a másikkal abban tudunk együtt lenni, hogy átadhassa magát a saját érzéseinek, és ne keverjük bele a miénket. Amíg nem éri el az ember a gödör alját, addig nem vezet út felfelé sem.

Istent játszani

Nem olyan rég értem haza egy baráti iszogatásból, ahol Imre barátommal használtuk a szellemi adottságainkat, észleltük a mintázatokat, és egy szituációban megpróbáltuk kiugrasztani a nyulat a bokorból. Brigi bár nem szólt semmit, arra gondolt, hogy miért játszunk mi Istent. Ezt a gondolatot sikerült elkapnom, majd felhangosítottam, és elismerte, hogy igen erre gondolt most velünk kapcsolatban.

Innét jönnek a nehezebb kérdések, hogy vajon, ha van egy adottságod, képességed, amivel születtél, vagy nem születtél vele, de fejlesztetted, képezted, jogod van-e használni, és ha használod beavatkozhatsz-e dolgokba.

Ez a kis mimóza jellegű világkép aranyos, de nagyjából ugyanúgy fest, mint hogy van-e jogom az utcán sétálni, megállni a boltban reggelit venni, levegőt szívni, vagy éppen leparkolni valahova. Van, ha nem kellene használnom, nem használnám, ha nem kellene, nem fedeztem volna fel, nem fejlesztettem volna. Azt hiszem, mindannyian lelkiismeret furdalás nélkül beszélünk, ez sem különb sokkal ennél. Beszéddel is legalább annyira lehet valakit befolyásolni, mint a szálak húzogatásával, én határokon átnyúlással.

Nem érzem, hogy különösebb felelőssége lenne annak, aki használja, főleg akkor, ha ezzel nem rombolási szándéka van.

FRISSÍTÉS
Azok kedvéért, akik szeretnék érteni, de nem sikerül magyarázok egy picit. A tranzakcióanalitikus szemléletben, ez az úgy nevezett “Plüss nyuszi” játszma.
Ami arról szól, hogy vannak olyan személyek, és archetípusok, akik képesek átnyúlni az én határokon. Vagyis képesek az úgynevezett szabad akarat befolyásolására, képesek rávenni embereket dolgokra. Ez egy tanulható dolog, ahogy az ez elleni védekezés is. A legjellemzőbb ez a játszma típus olyan emberekre, akiket a születési idejük alapján skorpiónak szokás azonosítani, de mint írtam, nem csak rájuk jellemző.

A megjelenő probléma

Eljött az ideje annak, hogy megtörténjen az első saját családállításom – és bár vannak körülöttem, akik ettől az egész műfajtól óvnak, sőt olyanok is, akik az egészben nem hisznek, engem továbbra is lenyűgöz, és nem foglalkozom velük. Nyilvánvaló volt, hogy igen, ez lesz a nap, amikor végre reflektorfénybe kerül a probléma amivel küzdök, és egyrészt mindenki és főleg magam előtt szembe kell néznem valamivel, ami még nem tudom hogy mi lesz, maximum sejtéseim vannak.

Már odafelé menet azon kattogtam, hogy kik lennének a szereplők ebben a születési családomat megjelenítő lélekbe pillantásban. De, azt hiszem, hogy akiket végül választottam, azokra jobban nem is állhatott volna a szerep. Hátborzongató volt látni az engem megjelenítő karaktert ahogyan Édesanyámmal szemben állt, ahogy ugyanabban a kéztartásban állt, amiben én ültem tőle néhány méterre, és ami rá az egész nap alatt nem volt jellemző.

Kiderült, hogy parentifikált vagyok. Sokan tudom örülnének, ha ez lenne a legnagyobb gondjuk, de ez kezdésnek pont elég. Egyébként, utólag megnézve az asztrológiai ábrámat, ez tök világosan látszik, de konkrétan a Regio Montanus az ábra megfelelő részén még ki is írja, hogy “Szeret szülői vagy gyermeki szerepet játszani (…) a gyökerek mindenáron való elszakításának kényszere”. Látszólag ellentmond a két meghatározás, pedig ugyanarról szól. Mivel nem tudok a szülői háztól elszakadni, ezért fizikálisan megteszem, és ezt a dolgot elnyomom magamban.

Így kellett szembesülnöm azzal a dologgal, hogy amíg lelki szinten, nem foglalom el a családban a gyerek helyét, és a szüleim nem állnak egymás mellett, én pedig ülök a lábuknál, a lélek számára ideális, energizáló helyen, addig továbbra is gondjaim lesznek a kapcsolataimban. Amíg a terápiás térben jelenlévő erőtérben én is felnőttként állok, szemben anyukámmal, mint egyenrangú fél, addig az életemben nem lesz helye senki másnak, és én sem találom meg a helyem.

Sajnos, az engem megjelenítő csoporttagot – akinek nem lehetek elég hálás – szépen megpróbálták az elengedéses mondatok. Ő szenvedett, hogy ez olyan kemény, mint egy szakítás, én tőlük pár méterre ülve, éreztem mindent, ami történik, és jöttek fel az élmények ezzel kapcsolatban. Már tudom miért éltem meg sok otthonról Pestre vonatozást, szinte a könnyeimmel küzdve. Mert tényleg olyan volt, mint egy távkapcsolatban az elválás hosszú időre.

A legrosszabb, hogy az ember hiába él fizikailag távol a családi háztól – idén lesz, hogy 10 éve leérettségiztem – az ember lelke simán ottmarad beszorulva, egy ilyen, egyedül nehezen feldolgozható helyzetben. Viszont, mivel ez a felismerés megtörtént, elkezdtük dolgozni ebben a lelki térben, átfognak menni ezek a változások a lelkemen, és tudom, hogy változni fognak ettől a dolgok bennem, és körülöttem is.

Újabb ingatlanos trükk?

Egy érdekes ingatlanos trükkel sikerült megint szembe találkozni.

Történt ugyanis, hogy irodát kerestünk a ClickPapa csapat számára, ezért több ingatlanossal is beszéltem, preferált környék volt a belváros, Andrássy, Oktogon és Liszt Ferenc tér környéke.

Felhívtam egy hírdetést, nem vette fel, hívtam még egyszer kinyomott. Majd kaptam visszahívós smst, mivel közben dolgom volt (másik lakást néztünk, azt hiszem) nem vettem fel, így kaptam tőle még egyet, végül csak sikerült beszélni, elmondtam, hogy mit szeretnék, ekkor smsben, egy másik számról kaptam két smst egy Anna aláírású hölgytől, az időponttal és a hellyel kapcsolatban.

Amit lemondtak kb 1 óra múlva, de felajánlották, hogy egy házzal odébb van egy hasonló iroda, amit megnézhetnénk. Hát jó, legyen. “Újabb ingatlanos trükk?” bővebben

Magán: Fecnire

P4200240

Nem értem miért teszed,
nem érted miért teszem.
Nem könnyű neked,
nem könnyű nekem.

Miért teszed ezt velem?
Miért teszem ezt veled?
Emberként elviselni ezt, hogy lehet?
Érzésekkel játszani, nem, nem lehet.

Zöld papírra firkálok,
de nem értem.
Ha nem kellek, miért igen,
ha kellek, miért nem?

Kérdések vannak,
válaszok tán sosem lesznek.
S a gubancok a lelkek közt,
csak gyűlnek-gyűlnek.

DjMAG 2012-es rész eredmények

A DjMAG idén is elindította a szokásos olvasói szavazását, amit sokan “a dj világranglista” néven aposztrofálnak, annak ellenére, hogy a valódi jelentőségét már rég elveszítette.

A héten lett nyilvános a díjátadó bulik fellépő lisája, avagy lineup, ha úgy tetszik. A londoni bulin, a fő szinpadon csak trance djk vannak. Míg a fő fellépő neve nem nyilvános, mivel a lista elsőnek van fenntartva a hely. “DjMAG 2012-es rész eredmények” bővebben

A fejberúgott rendőrkutya este

A legelső felütésem a dologgal kapcsolatban, nekem is, nyilvánvalóan a felháborodás volt, és valószínűleg az is marad.

Egyenlő mértékben vetem el a szemellenzős állatvédő álláspontot, és a mocskos rendőrözöst is.

Azt javaslom tehát, tegyünk egy lépést hátrébb és nézzük a képet árnyaltabban.

“A fejberúgott rendőrkutya este” bővebben

Bánat kővel van kirakva

A mellékelt kép, jelenleg nem illusztráció, hanem a maga a hely, amiről ez a kis nyúlfarknyi firkantás szól.

Naiv, avatatlan szemeknek ez csak egy kis utca darab, egy sarki házból, valahonnét a belvárosból. Nekem tegnap óta emlék, egy rémkép, egy örök mementó, ha akarom. “Bánat kővel van kirakva” bővebben

Köztársasági és alaptörvényes viccekről

Egy kicsit idegesítenek a közjogi rendszerünkkel kapcsolatos poénkodások,
bár ezt sokan simán fideszes fricskának szánnák – amivel még egyet is értek – de mégsem csupán az.

Az első, és viccekben legtöbben hangoztatott poén, a miért van köztársasági elnökünk, ha nem vagyunk köztársaság.
Ezzel kapcsolatban idézném a január 1.-től hatályos alaptörvényt.

Az Alapvetés című szakasz A) cikke azt írja, hogy

HAZÁNK neve Magyarország

3 sorral lejjebb, a B) cikk 2 pontja így folytatja:

Magyarország államformája köztársaság

Bár nálam nem sokan örülnének jobban, ha abban a sorban más államforma szerepelne, és a B cikk 3 pontja sem azt mondaná, hogy a közhatalom forrása a nép. De, ez messzire vezet.

Nos, tehát az idétlen államformát ekéző viccekről ennyit.

A ma terjengő Obamás vicc szerint az alaptörvény nem rendelkezik a köztársasági elnökről, csak az alkotmány.

Nos, nézzük meg ezt is közelebbről, szintén a hatályos Alaptörvényből, Az Országgyűlésről szóló szakasz 1,. cikk e pontja szerint:

e) megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, a legfõbb ügyészt,
az alapvetõ jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami Számvevõszék elnökét;

Arról pedig, hogy miért is Alaptörvényünk van jelenleg és alkotmányunk egy kis alkotmány jogi frissítéssel látnám el a poénos kedvűeket, akiket ez a rész fog a legkevésbé érdekelni, mégis nekik szól.
Amióta itt a Kárpátok közt mi hont alapítottunk, egészen 1918-ig nem volt írott alkotmányunk, viszont voltak alaptörvényeink, az első a mindenki által ismert 1222-es Aranybulla. Ebbe a sorba kíván illeszkedni a mostani berendezkedésünk is.

Érdekesség, hogy az alaptörvény megemlékezik a történeti alkotmányunkról ilyen módon:

Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.

ugyanakkor mégis sok szempontból szemben áll a történeti alkotmánnyal, mégis bíztató, és a 1949. évi XX.-as alkotmányhoz képest jelentős előrelépéseket mutat.